|
Időközben, 1555 szeptemberében egykori tiszttársa, Horváth (Porkoláb) Márton lányát nőül véve, megházasodott. Felesége, akit [[Körmend|Körmenden]] hagyott, és akitől egy fia született, nem sokkal később, 1559 tavaszán meghalt.
Első szigeti várkapitányi időszakához (1556–1557) köthető legjelentősebb haditette. [[1556]] nyarán, a 42 napig tartó heves török ostrom alatt maroknyi seregével sikeresen védte a többszörös oszmán túlerővel szemben Sziget várát. Ebben nagy segítségére volt a Zrínyi Miklós és [[Nádasdy Tamás]] által vezetett felszabadító sereg [[babócsa]]i elterelő manővere. Az ostrom alatti csatában a [[törökök|török]] sereg becsült létszáma 10 000 fő, a szigeti védők száma pedig közel 1 000 fő lehetett. Horváth Márk kapitány jelentése szerintalapján– – eztez fogadható el hiteles adatnak, lévén első kézből magától a várvédő kapitánytól tudjuk -, hogy 74 vitéze halt hősi halált, 48 [[huszár]] és 26 gyalog, ugyanakkor 11 személy eltűnt. Egyéb áldozatok is voltak még , azon férfiak között, akiket a törökök munkásnak hurcoltak a sáncokra, de voltak akik sikeresen a várba szöktek. Ezen kívül a városlakók közül is volt még 25 „civil” halott (17 férfi és 8 nő). Az ostromló török sereg vesztesége ennél jóval nagyobb számú volt, főleg ha hozzávesszük a babócsai csatában – a felmentő sereggel vívott harcban – elesett török katonák számát.
Horváth Stancsics Márk és serege ezzel megakadályozta a [[Dél-Dunántúl]] török kézre kerülését. A megrongált vár védműveinek helyreállításában és fegyverzetének megerősítésében jelentős szerepet vállaló Horváth 1557 tavaszán – egyrészt hatásköri viták és az általa szükségesnek tartott utánpótlás elmaradása, másrészt nem sokkal korábbi súlyos lovasbalesetelovas-balesete miatt – lemondott posztjáról, de továbbra is királyi zsoldban állva egy esztendőre visszavonult Körmendre.
Stancsics 1556. augusztus 23-án egy jelentést írt amiben leírja, az az ostrom és a támadás történetét és hogy miként is védi Szigetvárat Magyarországon. Ez (Historia et obsidionis oppugnationis Arcis Zigeth és Ungaria) címmel 1557-ben írásban is megjelent. Utóda, Farkasich Gergely halálát követően újra ő lett [[Szigetvár]] katonai parancsnoka. E második – egészen haláláig tartó – kapitánysága a vár korszerű erőddé való kiépítése és jövedelmeinek biztosítása révén Sziget történetének legsikeresebb időszakai közé tartozik, noha ő maga mindezek ellenére magára hagyott, kihasznált várkapitányként ezt az időszakot is kudarcként élte meg.<ref>Szigetvár története. Tanulmányok a város múltjából. Szigetvár Város Önkormányzata – Szigetvári Várbaráti Kör, Szigetvár, 2006. {{ISBN|963 06 0726 3}}</ref>
Ez idő alatt házasodott újra: 1560 novemberében Németújváron, mentora, [[Batthyány Ferenc (horvát bán)|Batthyány Ferenc]] birtokán feleségül vette Both Erzsébetet, akivel azonban már csak néhány hónapig élhettek együtt, mert korábbi baleseténeksebesülésének következtében elhatalmasodó betegségével nem tudott megbirkózni. Az [[1560]]-as esztendőben az uralkodó magához hívatta, és királyi orvosdoktorokra bízta a gyógykezelését. Lábából szilánkot távolítottak el, melyet családja hosszú időn keresztül mint becses ereklyét őrzött, bár a puskagolyó a testében maradt.1561 elején [[Bécs|Bécsben]] próbált gyógyulást találni, de már nem tudtak rajta segíteni, az év augusztusában meghalt. Körmenden helyezték végső nyugalomra. Érdemei elismeréseként 1559-ben [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] [[báró]]i címet és birtokokat adományozott számára a királyság több magyar megyéjében [[Bihar vármegye|Bihar]], [[Szepes vármegye|Szepes]], [[Baranya vármegye|Baranya]] és [[Szlavón bánság|Szlavónia]] [[Kőrös (Horvátország)|Kőrös]] területeken. Egyetlen fia, Gergely fölött, [[Draskovich György (püspök)|Draskovich György]], akkori pécsi püspök vállalt gyámságot.
Emlékét Szigetváron a róla elnevezett utca, névtábla és 1971 óta szoborportré – Nagy Géza alkotása – őrzi.
|
