„Tattva” változatai közötti eltérés

A '''tattva''' ([[Szanszkrit nyelv|szanszkrit]]: तत्त्व) jelentése: lényeg, lényegiség, elsődleges elem. A mindenség lényegét meghatározó és teremtő alap, princípium. <ref>Héjjas István: India ősi bölcsessége</ref>

A tattvák a hindu [[Metafizika|metafiziká]]ban, főleg a [[szánkhja]] rendszerében az [[Alapelemek|elsődleges elemek]].

* egy '''[[purusa]]''', a passzív szemlélő szellemiség, az egyéni lélek. A purusa voltaképpen azonos a dzsíva vagy [[átman]] fogalmával és csak a léleknek azt a megjelenését jelöli, amely az egyéni megtestesülésben jut kifejezésre. <ref>Baktay Ervin: India bölcsessége, reprint 2000</ref>

Az anyagvilág ([[prákriti]]) az, ami kisugározza magából a teremtettség (szarga) különböző formáit, a 25 tattvát (valóság). A megnyilvánult (vjakta), tapasztalható és a megnyilvánulatlan (avjakta) természeti világ ([[Májá (illúzió)|májá]]) aszerint értelmezhető, hogy a középponttól való távolsága tömörebb vagy szubtilisabb burokkal ruházza föl a tattvákat. A prákriti sugározza ki magából az individuáltság princípiumait (buddhi, ahamkára, manasz), a lét teremtőerőit. Ezek további kisugárzása az érzékek (indríják), az őselemek és a tartalmak. A prákritit a 'három anyáról' ismerjük fel. A három anya a lét tulajdonságaiban, az un. [[gunák]]ban valósul meg. A szattva (megvilágosodás, öröm, boldogság), radzsasz (szenvedély, cselekvés) és tamasz (homály, sötétség, tehetetlenség) trigunája egymástól elválaszthatatlan, egymást kölcsönösen meghatározó viszonyban van. A gunák egymást elnyelik és megszülik, a maguk körforgásában függőségi helyzetet állítanak elő <ref>Rafael József: A tradicionális jóga rendszere</ref>