„Telefonhálózat” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 91.82.53.94 (vita) szerkesztéséről Gerry89 szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
5. sor:
A '''telefonhálózat''' feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a telefonkészülékek között. Kezdetben ez egyvezetékes '''légvezetékes''' összeköttetés volt hasonlóan a [[távíró]]hoz. A visszavezetést földeléssel oldották meg. Ilyen volt az első budapesti telefonhálózat is. Az akkoriban a városokban elterjedő [[villamos]]ok szikrázása nagyon lerontotta a beszédminőséget, ezért kétvezetékes összeköttetéseket kellett alkalmazni. [[Puskás Tivadar (mérnök)|Puskás Tivadar]] és társai révén elterjedő [[telefonközpont]]ok lehetővé tették a koncentrált vonalvezetést, azaz egy irányban sok vezeték mehetett, amelyet [[kábel]]lel oldottak meg. Kezdetben szimultán összeköttetések is voltak, azaz egyidőben távíró- és telefon-összeköttetés, de ez is a beszédminőség rovására ment. A rohamosan jelentkező igények kielégítésére különböző megoldásokat alkalmaztak. A ''fantomizálás'' indukciós tekercsek segítségével két vonalpáron három beszélgetést tett lehetővé.
 
A másik probléma a nagy távolságú összeköttetés volt. Krarup dán mérnök olyan kábelt fejlesztett ki, ahol a rézvezetékre nagyon sűrű menettel acélhuzalt tekert. [[Mihajlo Pupin]]-Idvorski Amerikában élő szerb mérnök elméleti számításai alapján pupincsévéket, más néven pupinfazekakat alkalmaztak még a tengeralatti kábelekben is. Az indukciós tekercsek induktív ellenállása kiegyenlítette a párhuzamosan futó kábelerek között jelentkező kapacitív ellenállást.
 
A csatornák kialakítása megsokszorozta a kábelek teljesítőképességét. A beszéd [[sávszélesség]]ét 300 [[Hertz|Hz]]–3,4 kHz között határozták meg. Így 4 kHz-ként egymástól független beszélgetések történhettek egy érpáron.