„Robert Owen (politikus)” változatai közötti eltérés

Owen elfogadja a munkaérték-elméletet, de természetes értékmérőnek magát „az emberi munkát, azaz az ember szellemi és fizikai képességeinek együttes erőkifejtését” tekinti. A kereskedelmi rendszerben a pénz, mint mesterséges érték használata teszi lehetővé, hogy a munka és a haszon elváljon egymástól, ami az egyik oldalon szegénységet, a másik oldalon henyélést és pazarlást eredményez. (A jövedelmeket meghamisító pénzrendszer felváltására munkapénz használatát veti fel, amely valójában a végzett munkáról szóló elismervény.)

 

 

A megoldást kínálat és kereslet viszonyának megfordításában látja: a fogyasztási igényekhez kell igazítani a termelést. Az előzetesen felmért, közös szükségletre termelés olyan társulásokban, szövetkezésekben valósítható meg, ahol a tulajdon közös, és nem a profit a cél. (Owen és követői több – a mezőgazdasági és az ipari tevékenységet összekapcsoló – gyakorlati kísérletet tesznek erre. Itt megszűnik a túltermelés és a munkanélküliség fenyegetéséhez kapcsolódó, az egyéni önzésre nevelő létbizonytalanság.) Elképzelése szerint a lényegében önellátó közösségek országos hálózatával fokozatosan kiszorítható a kereskedelmi rendszer. A „civilizáció új stádiumában” (szövetkezeti lakótelepek föderációs kapcsolatrendszerében) mind a most csellengőknek, mind a fölöslegessé váló kereskedőknek, bankároknak és más specialistáknak jut a megélhetésüket biztosító termelőmunka.

 

===Magyarul megjelent művel===

 

==Jegyzetek==