„Robert Owen (politikus)” változatai közötti eltérés

(Belső hivatkozások hozzáadása/eltávolítása)
Owen elfogadja a munkaérték-elméletet, de természetes értékmérőnek magát „az emberi munkát, azaz az ember szellemi és fizikai képességeinek együttes erőkifejtését” tekinti. A kereskedelmi rendszerben a pénz, mint mesterséges érték használata teszi lehetővé, hogy a munka és a haszon elváljon egymástól, ami az egyik oldalon szegénységet, a másik oldalon henyélést és pazarlást eredményez. (A jövedelmeket meghamisító pénzrendszer felváltására munkapénz használatát veti fel, amely valójában a végzett munkáról szóló elismervény.)
 
Owen rámutat egy további összefüggésre. A gyáriparosok nagy profitra törekszenek, ezért olcsón, kis önköltségen akarnak termelni, és alacsony bért fizetnek a munkásaiknak. Így azonban kicsi a vásárlóerő: nincs elég piaci kereslet az áruikra. („A világ egész jövedelme sem elegendő a hatásában ilyen óriási méretű termelőerők által előállított cikkek felvásárlására.”) Vagyis túltermelés keletkezik. Ennek következménye pedig a munkanélküliség.
 
A megoldást kínálat és kereslet viszonyának megfordításában látja: a fogyasztási igényekhez kell igazítani a termelést. Az előzetesen felmért, közös szükségletre termelés olyan társulásokban, szövetkezésekben valósítható meg, ahol a tulajdon közös, és nem a profit a cél. (Owen és követői több – a mezőgazdasági és az ipari tevékenységet összekapcsoló – gyakorlati kísérletet tesznek erre. Itt megszűnik a túltermelés és a munkanélküliség fenyegetéséhez kapcsolódó, az egyéni önzésre nevelő létbizonytalanság.) Elképzelése szerint a lényegében önellátó közösségek országos hálózatával fokozatosan kiszorítható a kereskedelmi rendszer. A „civilizáció új stádiumában” (szövetkezeti lakótelepek föderációs kapcsolatrendszerében) mind a most csellengőknek, mind a fölöslegessé váló kereskedőknek, bankároknak és más specialistáknak jut a megélhetésüket biztosító termelőmunka.
 
===Magyarul megjelent művel===
*Nevelés és társadalom. Válogatás; Tankönyvkiadó, 1957Bp., 1957 (''Neveléstörténeti könyvtár'')
*Válogatott''Robert Owen válogatott írásai''; vál., bev. A. L. Morton, ford. Forgács Géza; Gondolat, 1965Bp., 1965
 
==Jegyzetek==