„Szerkesztő:Kifo/Folyamatban” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kifo (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Kifo (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
== Története ==
A XIX. század húszas éveiben már előfordult, hogy a súlyos járművek kerekére kaucsuklapot tettek <ref>Рагулин В. В. Технология шинного производства. Химия, М.: 1975. (Ragulin: Tyehnologija sinnovo proizvodsztva – A gumiabroncsgyártás technológiája. Himija, Moszkva, 1975.) </ref> ''[[Kaucsuk]]’’'' volt a tömörabroncs anyaga 1835-ben. <ref>[http://sts.kahaku.go.jp/diversity/document/system/pdf/066_e.pdf Systematic Review of Tyre Technology]</ref> 1839-ben Charles Goodyear feltalálta a vulkanizálást, és így a XIX. század közepén a kerekekre szerelt abroncsok anyaga már ’’''[[gumi]]’’'' volt. Ezek tömörabroncsok vagy párnás abroncsok voltak. <ref name=jags>[http://www.jags.org/TechInfo/2001/05May01/tires/historyoftires.htm What We Should Know About Tires. A Historical Background]</ref>
=== Thomson felfújható abroncsa (1845) ===
Robert William Thomson '''1845'''-ben szabadalmaztatta Nagy-Britanniában a felfújható kerékabroncsot a 10990-es szám alatt. Akkoriban a lovas[[kocsi]] volt a fő közlekedési eszköz. A lovaskocsi kereke nagyrészt fából készült, a küllők is. A kerék külső kerületét vasabroncs burkolta, amely amellett, hogy össze is tartotta a kerék alkatrészeit, védte is a faalkatrészeket a mechanikai igénybevételtől. Találmányával azt akarta elérni Thomson, hogy „kisebb energiára legyen szükség a kocsi húzásához, könnyebben gördüljön a kocsi, és kisebb legyen a kocsi gördülési zaja”.
6. sor:
Thomson azt ismerte föl, hogy a kerék az őt alátámasztó levegővel jól rugózható – és ehhez a kereket rugózó szerkezethez gumit (is) használt – és ennek milyen előnyei vannak.
 
Thomson „levegőskereke” (’’aerial''aerial wheel’’wheel'') két fő részből állt: a tömlőből és a köpenyből. A tömlő lehet olyan is, hogy kerület mentén több részből áll és profilban is több (pl. kilenc) kisebb keresztmetszetű tömlő alkotja. A tömlőhöz kaucsuk- vagy guttapercsaoldattal kent vágott szövetet alakítottak csővé, egymáshoz ragasztották őket, és így vulkanizálták ki kénolvadékban vagy égő kén gőzében.
 
Egy hosszú téglalap alakú bőrt kerület mentén rávezettek a kerékpántra, a téglalap hosszú szimmetriatengelye a kerék szimmetriasíkjába esett. A bőrt a szimmetriasíktól jobbra és balra több ponton rácsavarozták a pántra. Ennek a bőrnek a közepére helyezték kerület mentén a vulkanizált gumizott szövet tömlőt. A bőr szélét kétoldalt felhajtották, a külső kerület mentén több helyen szegecsekkel erősítették össze. Az így készült bőr lett az abroncs köpenye.