„II típusú szupernóva” változatai közötti eltérés

A II típusú szupernóvákat fénygörbéjük alapján két fő típusra, az SN II-L (''linear'', azaz lineáris [[fénygörbe]]) és SN II-P (''plateau'', azaz platós fénygörbe) soroljuk. Az előbbi típus fényessége a maximum után egyenletesen csökken (átlagosan napi 0,012 magnitúdóval[[magnitúdó]]val), utóbbi esetben a csökkenés egy időre megáll, és a szupernóva fényessége egy ideig meglehetősen lassan halványul (átlagosan 0,0075 magnitúdóval naponta). A halványodás leassulását a csillag közvetlen közelében lévő gázok átlátszóbbá válása okozza: a szupernóva sugárzása ionizálja a környezetében lévő hidrogéngázt, így az jobban átengedi a látható fényt.