„Manon Lescaut (Puccini)” változatai közötti eltérés

A ''Manon Lescaut''-ban számos olyan tématöredékkel találkozhatunk, amelyekamelyeket Puccini későbbi operáiban – a [[Tosca|Toscában]] és a [[Pillangókisasszony]]ban – viszont hallhatunkviszonthallhatunk. Ebben a darabban bontakozott ki a mester művészetének két jellemvonása: a dallambőség és a zenekari színhatások iránti érzék. Az apró dallamtöredékek mellett jelentkeznek a későbbi művekre jellemző széles melódiaívek.

Manon nem bírta sokáig a nélkülözést a lovag oldalán, ezért testvére tanácsára megszökött szerelmétől, és a gazdag öregurat választotta. Géronte házában nagyvilági dáma lett, ám régi szerelméről álmodozik. Lescaut meghívására De Grieux felkeresi Manont, aki önfeledten borul annak karjai közé. Az idilli pillanatot Géronte színrelépéseszínre lépése zavarja meg, aki szemrehányást tesz a lánynak, amiért nem becsüli az ő érzéseit, noha annyi ajándékkal halmozta el. Válaszként Manon gúnyosan nyújtja kézitükrét az öreg gavallér elé. Géronte bosszút fogad, majd elrohan. Rövidesen őrcsapat ront be a szobába és elhurcolják a lányt. Börtön, majd száműzetés vár rá.

Le Havre kikötőjében, a börtön előtt várja Lescaut és Des Grieux a hajnalt. Sikerült megvesztegetniük egy őrt, így reménykednek Manon kiszabadításában. A szöktetés viszont meghiúsul. Zűrzavar kerekedik, a nép az utcára tódul, a katonaság igyekszik csillapítani a helyzetet. Az őrmester egyenként szólítja a hajóra felszálló elítélteket, köztük Manont. Des Grieux megpróbálja áttörni a katonák sorfalát, hogy kiszabadítsa szerelmét, de a rá meredő puskacsövek útját állják. Könyörög a hajó parancsnokának, hadd szállhasson fel ő is a hajóra, akiaz végül megszánja és engedélyezi, hogy kövesse szerelmét a száműzetésbe.