„Waifer aquitániai herceg” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
47. sor:
762-ben Pipin [[Berry (történelmi régió)|Berry]]-t és [[Poitou-Charentes|Poitou]]-t támadta meg. Hosszú ostrommal bevette [[Bourges]]-ot — az ostromhoz egyebek közt védműveket épített a város körül és földdel töltötte fel a falak tövét, hogy ezekre a rámpákra tolják fel az ostromgépeket. Chunibert gróf végül megadta magát. Pipin ezután [[Thouars]]-t vette be, és a [[Poitou-Charentes|Poitiers-i Grófság]] behódolt neki. Az [[Annales Laurissenses maiores]] szerint a két gróf számos baszk alattvalóját [[Neustria|Neustriába]] hurcolták. Ezzel párhuzamosan [[Mantio gróf]], Waifer unokatestvére baszk csapatával [[Narbonne]]-hoz közel lesből rajtaütött egy frank alakulaton, de vereséget szenvedett, és lovait hátrahagyva menekülnie kellett.<ref>Bernard Bachrach, 1974: "Military Organization in Aquitaine under the Early Carolingians". Speculum. 49 (1): 1–33. doi:10.2307/2856549.</ref>
 
763-ban Waifer békét kínált PippinnekPipinnek, aki azonban nem is reagált az ajánlatra, hanem ismét mélyen, egészen [[Limousin]]ig és [[Quercy (történelmi régió)|Quercy]]-ig benyomult Akvitániába. Berry erődjébe frank helyőrséget telepített. Waifer — a [[Fredegar-krónika]] szerint akvitánokból és baszkokból álló — serege sosem volt akkora, hogy mezei hadai szembe tudjanak szállni Pippinnel. 763 és 766 között sorra kivonta helyőrségeit [[Poitiers]]-ből, [[Limoges]]-ból, [[Saintes (Charente-Maritime)|Saintes]]-ből, [[Périgueux]]-ból és [[Angoulême]]-ből. Miután Pippin bevonult ezekbe a városokba, egyes források szerint helyreállíttatta azok erődítéseit — [[Archibald Lewis]] szerint éppen ellenkezőleg, Pippin romboltatta le azokat, mert belátta, hogy nem tudja megtartani az elfoglalt területeket.<ref>Archibald Ross Lewis, 1965: ''The Development of Southern French and Catalan Society, 718–1050''. Austin: University of Texas Press.</ref> A háborúnak ebben a záró szakaszában a frankok minden korábbinál kegyetlenebbül dúlták az országot: lerombolták az épületeket (még a kolostorokat is), kivágták a szőlőket, frank területekre hurcolták a lakosságot.
 
766-ban Waifer harmadszor is megpróbált nyílt ütközetben szembeszállni Pipinnel, de ezúttal is vereséget szenvedett. Ezután legtöbb szövetségese elhagyta, és ő egyre kevésbé volt képes hátráltatni a frankokat, akik egészen 768-ig, Pipin haláláig dúlták [[Akvitánia|Akvitániát]] — 766–767-ben főleg [[Périgord (földrajzi régió)|Périgord]]-t [[Angoumois (földrajzi régió)|Angoumois]]-t [[Bordeaux|Bordelais]]-t, tehát a [[Gascogne|Baszkföldhöz]] közeli területeket. Lerombolták az erődítményeket és városokat (a krónikákban ''castella'', illetve ''civitates''), és pusztításuk után „a földeken nem maradt ember, aki azokat megművelje” ''(nullus colonus terram ad laborandam)''. Eközben Pipin egy baszk sereget is legyőzött nyílt ütközetben.