„Beaujolais” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
78. sor:
A Beaujolais-ban leginkább ültetett gamay szőlőfajta – amit hogy megkülönböztessenek a vörös levű gamay festőszőlőtől (''teinturier'') és elkülönítsék a [[kalifornia]]i ''Napa Gamay'' és a ''Gamay Beaujolais'' fajtáktól – a ''Gamay Noir á Jus Blanc'' hivatalos elnevezést kapta. Ez a fajta adja az ültetvények közel 98%-át,<ref name="Dummies 112-120. oldal"/> a fennmaradó területeken leginkább chardonnay terem. A 2004 előtt ültetett aligote fajta termése még felhasználható a helyi borkészítés során, azonban ezt a szőlőfajtát fokozatosan, 2024-ig kivonják a régióból. Az AOC szabályozás szerint a fehérborszőlő-fajták 15%-ban alkalmazhatóak minden vörös Beaujolais borban a Beaujolais AOC-tól a Cru Beaujolais-ig, de a gyakorlatban ezek a borok 100%-ban gamay-ból készülnek. A pinot noir – amit csak kis területen termesztenek – felhasználása szintén engedélyezett, azonban ezt is kivonják a régióból 2015-ig, mivel a helyi termelők folyamatosan a tiszta gamay ültetvények kialakítására törekszenek. A gamay fajta olyan ismertetőjegyeket ad a Beaujolais-borokhoz, mint az erős kékes piros szín, az alacsony savtartalom, a közepes [[csersav|tannin]] tartalom és a könnyű, illetve közepes testesség. A bor aromáját leginkább a vörös bogyók adják.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/>
== Borkészítés és jelleg ==
[[Fájl:Cave de Bourgogne.jpg|thumb|right|200px|A hordóban érlelés növeli a borok élettartamát]]
Beaujolais borok készítésének egyedi technológiája a [[széndioxidos-maceráció]]. A szőlőfürtöket egészben 40-300 hektoliteres (1,056-től 7,920 [[gallon]]os) cement, vagy rozsdamentes acélkádakba teszik. A fürtök súlyától a gyümölcs alsó harmada összezúzódik, [[must]] képződik, ami természetes [[erjedés]]nek indul. Az erjedés során [[szén-dioxid]] fejlődik, és a hatalmas kádban lévő további, még ép szőlőfürtök [[szénsav]]köpeny alá kerülnek. Ebben az [[oxigén]]től elzárt környezetben a szőlőszemekben lévő [[enzim]]ek hatására bogyón belül megindul az erjedés.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/> Az erjesztési idő a ''Beaujolais nouveau'' esetében mindössze négy nap. Ezután kíméletes, szakaszos [[préselés]] következik, ebben a fázisban az erjesztőkádakban befejződik az alkoholos erjedés és önmagától végbemegy az almasavbomlás. Gyors [[derítés]], majd [[hideg kezelés]] zárja a
A további Beaujolais AOC termékeknél a szőlőszemeken belüli erjedési szakasz tovább tart – 4-21 nap –, a derítés, [[fejtés]], [[érlelés]] technikái minőségtől függően változnak. Így a gyümölcsös jelleg mellett ezek a borok testesebbek, több tannin, sav, [[fenol]] és ízanyag épül a borba.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/> Ezen termékeknél a préselés utáni frissbor [[almasav]] tartalma általában magas; ezért [[tejsav]]as utóerjesztéssel segítik az almasavbomlást, így lágyítva a készülő bor savait. A gamay szőlő bőtermő, hálás szőlőfajta, de nem nagy cukorgyűjtő, még jó évjárat idején sem terem kiemelkedő minőséget. Ezért ha a gyümölcs [[cukorfok]]a nem megfelelő, esetenként feljavítással segítik az alkoholos bomlás beindulását.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/> A borok derítése, érlelése és a stabilizáló eljárások pincészetenként változnak. Ám sok borszakértő negatív kritikaként említi, hogy a nagykereskedelmi mennyiségben piacra kerülő borok gyártói, az optimálisnál agresszívabb, a [[buké]] rovására ható derítési eljárásokat alkalmaznak, hogy megvédjék a borokat a palackozás utáni – esetleges – [[kémiai reakció]]któl.<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/>
| |||