|
=== Misék ===
Az ''[[Esztergomi mise]]'' vagy ''Missa Solennis zur Einweihung der Basilika in Gran'' ([[Liszt Ferenc műveinek listája#Egyházi_kórusművekEgyházi kórusművek|S.9]]) az [[esztergomi bazilika]] avatására íródott 1855-ben, és Liszt maga ajánlkozott az avató mise megírására. Kisebb, amolyan igazi magyaros bonyodalmak után az ősbemutató 1856. augusztus 31-én volt, a [[Nemzeti Színház]] ének- és zenekarát Liszt vezényelte. Ezt megelőzően, augusztus 26-án és 27-én [[Pest (történelmi település)|Pesten]], a [[Magyar Nemzeti Múzeum|Nemzeti Múzeum]] dísztermében már előadták a művet két nyilvános főpróba keretén belül – nagy és meggyőző sikerrel. Liszt a misében tudatosan alkalmazott teátrális momentumokat, „becsempészte” az egyházi zenébe a wagneri harmóniavilágot és vezérmotívum-elvet is. Mindemellett folyamatosan alkalmazta a rá annyira jellemző metamorfózis technikát is.
A ''[[Szekszárdi mise]]'' vagy ''Férfikari mise'' ([[Liszt Ferenc műveinek listája#Egyházi_kórusművekEgyházi kórusművek|S.8]]) Liszt Ferenc férfikarra és férfi szóló énekesekre írt, [[Orgona (hangszer)|orgonakíséretes]] miséje. Barátjának, [[Augusz Antal]]nak 1855-ben írt egy levelet, amelyben azt írta, hogy ''„…csak úgy, a véletlenre bízva magam, néhány éve (Breitkopf és Härtelnél, Lipcsében) kiadtam egy férfikari misét orgonakísérettel, egy Pater nostert meg egy Ave Mariát, hogy belső, szívbéli szükségletemnek eleget tegyek, mert ez számomra előbbre való bizonyos külső előnyöknél”''. Ez volt Liszt első miséje, amit egy másik, [[Carolyne zu Sayn-Wittgenstein]] hercegnőnek írt levelében „messe grégorienne”-nek nevezett, a benne felhasznált [[Gregorián ének|gregorián dallamok]] okán. Ennek a misének az átdolgozott változatát ajánlotta fel Liszt később, 1869-ben, az újonnan épült [[szekszárd]]i [[Újvárosi templom (Szekszárd)|újvárosi templom]] felavatására, végül azonban mégsem ezt adták elő. Bemutatói 1852-ben [[Weimar]]ban, illetve 1872-ben [[Jéna|Jénában]] voltak. A neve annak ellenére is megmaradt, hogy a misét csak 1978-ban adták elő Szekszárdon.
A ''[[Magyar koronázási mise|Magyar koronázási misét]]'' ([[Liszt Ferenc műveinek listája#Egyházi_kórusművekEgyházi kórusművek|S.11]]) Liszt 1866–67-ben komponálta (de később hozzáírt még egy Gradualét) [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] és felesége, [[Wittelsbach Erzsébet magyar királyné|Erzsébet]] magyar királyi párrá koronázásának alkalmából. A komponálásra való felkérés azonban nem problémamentesen zajlott. A mester barátját, [[Augusz Antal]] bárót kérte meg, hogy segítsen a megbízatás elnyerésében, ''„hogy erre, mint katolikus, mint magyar és mint zeneszerző, méltónak bizonyuljak”''. Augusznak segített az egész magyar zenei közvélemény és sok neves személyiség (Engeszer Mátyás, [[Mosonyi Mihály]], [[Rosti Pál]], [[Erkel Ferenc]], [[Ábrányi Kornél (zeneszerző)|Ábrányi Kornél]], [[Reményi Ede (hegedűművész)|Reményi Ede]]) is. A megbízásnak komoly ellenzői voltak Bécsben és Magyarországon is, de végül mégis megkapta a megbízást. Gyorsan komponált, májusra elkészült, és a miséjét el is fogadták. A bemutató körül azonban további gondok merültek fel: az 1867. június 8-án, a budai [[Mátyás-templom]]ban tartott koronázási ünnepségen nem engedték, hogy ő vezényeljen, az előadók mind bécsiek voltak, a bécsi Udvari Ének- és Zenekart Gottfried Preyer bécsi másodkarmester vezényelte. Lisztet ráadásul meg sem hívták, csak a [[Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium|Nemzeti Zenede]] révén kapott helyet az orgonakarzaton. Lisztnek a főváros polgárai szolgáltattak elégtételt: a hazafelé gyalogló mestert a Mátyás-templomtól a [[Belvárosi plébániatemplom (Budapest)|Belvárosi plébániáig]] a tömött sorokban álló tömeg dörgő éljenzése köszöntötte.
=== Kisebb vokális munkák ===
|
