„Szilágyi Ferenc (történész)” változatai közötti eltérés

Szilágyi Ferenc tanár és a genfi születésű Foulquier Mária fia. Kolozsváron 1803-tól 1815-ig tanult, egyszersmind a gróf Kuun és báró Bánffi házaknál nevelő volt. Iskoláit elvégezvén, köztanítói állásban a költészeti osztályt tanította. 1818 októberében [[Bécs]]be, 1819 tavaszán [[Göttingen]]be ment ismereteit gyarapítani; ahonnan 1820-ban visszatérve, ismét Bécsben időzött, majd [[1821]]. [[július 8.|július 8]]-án a [[Református kollégium (Kolozsvár)|kolozsvári református kollégiumban]] a történet és filológia tanára lett. Politikai elvei miatt 1848-ban elvesztette állását. Ekkor Pestre költözött és ott a szabadságharc leverése után az akkori császári és királyi teljhatalmú polgári biztos báró [[Karl von Geringer|Gehringer Károly]] fölszólítására elvállalta a kormány közléseire szolgálandó [[Magyar Hírlap (napilap, 1849-1852)|Magyar Hírlap]] politikai napilap szerkesztését és e lapot [[1849]]. [[november 15.|november 15]]-én megindította és 1852 december végéig szerkesztette. A szerkesztői állástól elmozdított Szilágyit folyamodása következtében [[1857]]. [[augusztus 6.|augusztus 6]]-án kinevezték a soproni kerületi iskolai tanácsosságra, mely hivatalában mint azon kerület protestáns fő- és középiskoláinak felügyelője az iskolai tanácsosságok 1861 októberében történt megszüntetéséig működött. Ekkor rendelkezési állapotba helyeztetvén, [[1862]]. [[január 28.|január 28]]-án nyugalmazták, majd Budára tette át lakását. Ezentúl egészen tudományos búvárlatainak és irodalmi munkásságának szentelte minden idejét; heteken át dolgozott a bécsi levéltárakban, még többet a budapestiekben; két ízben hosszasabban időzött [[Zsibó]]n a báró Wesselényiek egyik ágának levéltárában. A Magyar Tudományos Akadémián 1865-től 1876-ig felolvasásaival tizenötször lépett föl, csaknem kizárólag [[Erdély]] [[18. század]]i történelméből vett értekezéseivel; ezeknek kivonatai megjelentek az Akadémia Értesítőjében és részben külön is. A Magyar Tudományos Akadémián (a Magyar Tudós Társaság 1833. november 15-én választotta levelező tagjául) 1878. május 27-én [[Szabó Károly (történész)|Szabó Károly]] tartott fölötte emlékbeszédet.