„Délnyugat-Afrika az első világháborúban” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →A Maritz-felkelés: kékít |
|||
44. sor:
=== A Dél-afrikai Unió politikai helyzete a világháború küszöbén ===
[[Fájl:Louis Botha.jpg|bélyegkép|250px|balra|Louis Botha, a [[Dél-afrikai Unió]] első elnöke]]
A [[második búr háború]]t követően a britek bekebelezték a két volt búr államot: a [[Transvaal Köztársaság]]ot és az [[Oranje Szabadállam]]ot. A vereséget követően megerősödött a búrok angolok iránti ellenszenve, ami még a brit korona alatt létrejövő új állam: a [[A Dél-afrikai Köztársaság történelme|Dél-afrikai Unió]] megalakulása után sem változott. Az ország első miniszterelnöke a búr háború hős, veterán tábornoka, Louis Botha lett. A [[Brit Birodalom]]hoz tartozó új ország létrehozásában oroszlánrészt vállaló Botha vezette kormány azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A miniszterelnök az ún. „kétfrontos” politikát gyakorolta, azaz az angol párti, valamin a teljes függetlenséget követelő búr „nacionalisták”-nak egyaránt meg akart felelni. Ezzel lényegében mindkét oldal elégedetlenné vált vele szemben, főleg a nacionalisták. Az ellenzék egyik vezéralakja [[Barry Munnik Hertzog]] volt, akit Botha azért távolított el a kormányából, mert egyre közelebb került a nacionalistákhoz. Hertzog ezt követően nyíltan támadta a kormány tevékenységét és híveivel megalapította a Nemzeti Pártot. Az [[első világháború]] kitörését követően megrendezett 1915-ös választást a Botha vezette SAP csak néhány voks többséggel nyerte meg az NP-vel szemben.<ref>{{Opcit|n=Pordány László|o=141}}</ref>
A világháború kitörésének idejére a Dél-afrikai Unió már instabil politikai állapotba került. Louis Botha és kormányának politikája ekkora már maga ellen fordította nemcsak a létrejövő Nemzeti Pártot, hanem a szakszervezeteket, a keményvonalas búr függetlenségpártiakat és a Munkáspártot is. A közvélemény szemében azonban nem csak Botha személye volt ellenszenves, hanem egyik minisztere: [[Jan Christian Smuts]] is. Smuts miniszteri tevékenysége sok kritikát kapott, harcias és autokratikus személyisége irritálta a társadalom széles rétegeit, emellett egy időben több olyan tárca felügyeletét látta el, amelyhez nem teljesen értett. A kormány kétszer volt kénytelen statáriumot bevezetni. Ezeknek egyik oka az volt, hogy a munkások bérköveteléseinek hangot adó sztrájkot Smuts erőszakos fellépése utcai zavargássá eszkalálta. A búr politikai elit megosztott volt aszerint is, hogy képviselői a transvaali, vagy az oranjei befolyási körhöz tartoztak.
| |||