Mintegy 20 faj tartozik ide, [[Magyarország]]on a [[tiszafa]] (''Taxus baccata'') képviseli a családot.
A tiszafák valószínűleg aza [[fenyők]], azon belül is az [[ősfenyők]] (''Voltziales'') leszármazottai, bár egyes kutatások szerint a [[nyitvatermő ősfák]] osztályából (''Cordaitopsida'') is levezethetők lennének,melyet– bizonyíterre utal a közvetlen stachyospermia, és az, hogy a makrosporofillumok teljes egészében magkezdeménnyé alakulásaalakultak. Ám aA nővirágzat korai alakja azonban tobozszerű, amely erősen emlékeztet a fenyők hasonlóan fiatal tobozára. Ám aA tiszafák makrosporofilluma elcsökevényesedett, és azt csak egy később beérő húsos magköpeny, jelzi annak jelenlétét. A porzós virágzat kis gomoly, a porzók pajzs alakúak,: nehezen vezethetők le a fenyők 2 pollenzsákos barkáiból, de egyes ősfenyőkön fedeztek fel hasonló típust.
A tiszafák legősibb alakjai aza alsó-kora[[triász]]bólban ismeretesekjelentek meg, ám az első valóban biztos maradványmaradványt a felső-késő [[kréta]] korból valóismerjük. Ezeket az ősi tiszafákat ''Paleotaxus'' néven foglalják össze.
Mivel a [[páfrányfenyők]] (''Ginkgophyta'') magkezdeményének alakulása hasonló a ''Taxales''hez, egyes német tudósok a múlt században közös tőből származó két osztálynak tekintette őket, és közös altörzsbe vonta, ám azóta a [[genetika]]i bizonyítékok ezt teljes mértékben kizárták.▼
▲Mivel a [[páfrányfenyők]] (''Ginkgophyta'') magkezdeményének alakulása hasonló a ''Taxales''hez, egyes német tudósok a múlt században két, közös tőből származó két osztálynak tekintette őket, éstekintve közös altörzsbe vontavonták őket, ám azótaaz aújabb, [[genetika]]i bizonyítékok alapján ezt teljesaz elképzelést el mértékbenkellett kizártákvetni.
