|
[[Fájl:OttomanEmpireIn1683.png|bélyegkép|jobbra|350px|Az [[Oszmán Birodalom]] hódolt területei, és hódoltatásuk ideje ([[1300]]-[[1683]])]]
A '''vilajet''' ''(vilájet, ejálet, beglerbégség)'' az [[Oszmán Birodalom]] nagyobb területi egységeinek, tartományainak megnevezése a [[16. század]]tól az első világháború végéig, a birodalom széthullásáig. Polgári és katonai vezetője a [[bejler-bej]] vagy beglerbég, aki általában [[pasa]] (magyarul helytelenül ''basa'') rangú volt. A '''pasalik''' kifejezés alatt az olyan vilajetet értették, amelynek élén nem bejler-bej, hanem [[pasa]] állt. A meghódított európai területeken jellemzően pasa által irányított közigazgatási körzeteket szervezett a birodalom, ilyenek voltak például a Budai, az Egri, a Temesvári, a Belgrádi, a Szkutari vagy a Janinai vilajetek.{{jegyzet|{{Jelavich – A Balkán története|I/39., 88., 130., 318}}}} A vilajet több különálló közigazgatási egységre oszlott, ezek voltak a [[szandzsák]]ok, élükön a [[bej|bégekkel]]. A legalsó szinten a törvénykezési járás ''(kaza)'' és a községek ''(nahije)'' álltak papi-jogi irányításnak alávetve. Emellett a keresztény községeknek saját önkormányzataik és bíróságaik voltak.
Az Oszmán Birodalom fennállásának első időszakában nem volt tartományi felosztás, a szultán hatalma erősen központosított volt. A városokban tovább élt a birodalom előtti időkből származó helyi kormányzat. Az első tartományi felosztás [[I. Szulejmán oszmán szultán|I. Szulejmán szultán]] (1529–1566) idejében történt. A tartományokat ''ejalet'' vagy ''vilajet'' néven ismerték. ''(Ejalet'' a mai Törökországban a szövetségi tartomány neve, ''vilajet'' vagy ''il'' pedig a tartományé.) Eleinte csak két nagy tartomány létezett: [[Rumélia]] az [[Oszmán Birodalom]] európai része, illetve [[Anatólia]] vagyis Kis-Ázsia. [[I. Szulejmán oszmán szultán|I. Szulejmán]] idejében hat tartomány létezett, [[1600]] körül már 51, [[1671]]-ben pedig 43. Ez a szám [[1854]]-ben már 35-re csökkent, majd az [[1867]]-es, illetve az [[1876]]-os reformok után 28 vilajet maradt.
A legfontosabb [[magyarország]]i vilajet a [[Budai vilajet]] volt.
Az Oszmán Birodalom fennállásának első időszakában nem volt tartományi felosztás. A szultán hatalma erősen központosított volt. A városokban tovább élt a birodalom előtti időkből származó helyi kormányzat.
Az első tartományi felosztás [[I. Szulejmán oszmán szultán|I. Szulejmán szultán]] (1529–1566) idejében történt. A tartományokat ''ejalet'' vagy ''vilajet'' néven ismerték. ''(Ejalet'' a mai Törökországban a szövetségi tartomány neve, ''vilajet'' vagy ''il'' pedig a tartományé.)
Eleinte csak két nagy tartomány létezett: [[Rumélia]] az [[Oszmán Birodalom]] európai része, illetve [[Anatólia]] vagyis Kis-Ázsia.
A vilajet kisebb területi egységekre, [[szandzsák]]okra tagolódott. A legalsó szinten a törvénykezési járás ''(kaza)'' és a községek ''(nahije)'' álltak papi-jogi irányításnak alávetve. Emellett a keresztény községeknek saját önkormányzataik és bíróságaik voltak.
[[I. Szulejmán oszmán szultán|I. Szulejmán]] idejében hat tartomány létezett, [[1600]] körül már 51, [[1671]]-ben pedig 43. Ez a szám [[1854]]-ben már 35-re csökkent, majd az [[1867]]-es, illetve az [[1876]]-os reformok után 28 vilajet maradt.
A rendes tartományok mellett [[adó]]fizetésre kötelezett országok is voltak:
* [[Erdélyi Fejedelemség]]
A török megszállás alatt álló magyar területen 6hat vilajet volt. Sorrendben: Buda – (1541), Temesvár (1552), Eger (1596), Nagykanizsa (1600), Várad (1660), Érsekújvár (1663).
Temesvár – 1552.; Eger – 1596.; Nagykanizsa – 1600.; Várad - 1660.; Érsekújvár - 1663.
A legjelentősebb és a legnagyobb területű a [[Budai vilajet]] volt.
| 