„Cseszneki vár” változatai közötti eltérés

Az erődítmény az 1241–42-es [[tatárjárás]] utáni nagy várépítési korszak szülötte. Az első várat a [[Bána nemzetség|Bána nembeli]] [[Cseszneki Jakab]] királyi kardhordozó (''ensifer regis'') emeltette [[1263]] körül egy védelemre kiválóan alkalmas sziklacsúcson. A vár első említése egy [[1281]]-es oklevélben maradt fenn, mely szerint Jakab fiai közösen használhatták a várat. [[1315]]-ben a [[Csák nemzetség|Csákok]] elfoglalták a várat, de [[1323]]-ban Lampert országbíró visszaítélte Cseszneki Mihály és fia [[Cseszneki János]] részére a birtokot, ők azonban még ez évben eladták a [[Csák nemzetség]]nek [[Pázmándfalu]]ért és 100 ezüstdénárért. [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] király csatolta az uralkodói birtokokhoz a vadban bővelkedő területet. [[1392]]-ben [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] a cseszneki várat az uradalmához tartozó harmincegy községgel együtt a [[Garai család|Garai]] főnemesi famíliának adta át, azok délvidéki birtokaiért. A vár a Garai család birtokában maradt [[1482]]-ig, a fiúág kihaltáig. [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] [[1483]]-ban kincstárnokának, [[Szapolyai István]]nak adományozta.<ref>Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: ''Várak Magyarországon''. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015. 41. o. {{ISBN|978-963-357-649-6}}</ref> [[1527]]-ben [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] foglalta el, így idegen kézre jutott. Cseszneket és uradalmát [[Bakith Pál|Bakics Pál]] kapta meg, aki haláláig, [[1537]]-ig birtokolta. Rövid ideig [[Török Bálint (hadvezér)|Török Bálint]] kezén is volt a vár, majd [[1540]]-ben [[Csaby István]] kapta, aki [[Eger]] főkapitánya volt. Később a Csaby–[[Wathay család]]ok kezére került.

 

 

A [[16. század]] közepére a hódító [[Oszmán Birodalom|törökök]] benyomultak a [[Dunántúl]]ra, ahol Csesznek – [[Wathay Lőrinc]] várkapitány vezetésével – végvárként védelmezte az országot. Életét egy tragikus baleset oltotta ki, [[1573]]-ban bortól ittasan örömében egy régi [[lőpor]]ral töltött [[ágyú (löveg)|ágyút]] akart elsütni, amit a mellette álló pattantyús vonakodott megtenni. Lőrinc kapitány a fáklyát kezéből kikapva, meggyújtotta a kanócot, mire a löveg hatalmas robajjal szétrobbant, megölve mindkettőjüket. [[1594]]-ben [[Győr]] elestét követően a vár török kézre került, de már [[1598]]-ban sikerült visszafoglalni. A 16–[[17. század]] fordulóján a vár a gróf [[Cseszneky család]] birtokában volt. [[1605]]-ben meghódolt [[Bocskai István]] csapatai előtt, [[1619]]-ben pedig [[Bethlen Gábor]] vezérei, [[Haller György]] és Fekete Péter foglalta el a várat. Az [[1622]]-es [[nikolsburgi béke]] alapján ismét királyi birtok lett. A [[Rákóczi-szabadságharc]] idején a várban lőszer- és élelmiszerraktár működött, de hadifoglyok gyűjtőhelye is volt. [[1708]]-ban a császári hadak hiába ostromolták, de [[1709]]-ben sikerült bevenniük.