„Pállya István” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
a
==Élete==
 
Pállya Sándor, Eszterházy herceg tiszttartója és Pécsi Anna fia. Iskoláit szülővárosában kezdte; gimnáziumi tanulmányait a piaristák vezetése alatt folytatta a «szelíd iskolák»-ban. Korán távozván a szülői házból, nevelése és oktatása teljesen tanáraira volt bízva. A rendes tantárgyakon kívül megismerkedett a görög és a [[magyar irodalom]]mal, a [[történelem]], természettan és a [[matematika]] elemeivel. Legnagyobb szeretettel azonban az ékesszólással foglalkozott. 1756-ban, miután a humaniorákat elvégezte, belépett a kegyes-tanítórendbe és [[Privigye|Privigyén]] töltötte az újoncéveket. Az akkori kor követelményeinek megfelelőleg a piarista tanárjelölteket a drámaírásba is bevezették és egy-két drámát is előadattak velük. 1757-ben a [[Nyitrai Piarista Gimnázium]] tanára.<ref>Csősz 1879, 801 József néven.</ref> 1759-ben [[Rózsahegy]]en mint próbaéves tanár az alsó osztályokat vezette. A következő két évben (1760-611760–61) [[Nagykároly]]ban működött mint tanár, részben mint filozófus; [[Lihán Paulin]] volt a tanára, ő vezette be a pedagógia ismereteibe is. 1761-621761–62-ben folytatta bölcseleti tanulmányait és tanította az alsóbb osztályokat. E korból ránk maradt magyar beszédei közül kiválik a karácsonyi szent beszéd. 1762-ben rendfőnöke [[Kisszeben]]be küldte, innét 1763-ban [[Debrecen]]be helyeztetett át, hogy a szokásos teológiai tanfolyamot elvégezze. 1765. október 21-én [[Vác]]on fölszenteltetett és ugyanitt egy évig a szintaxisták és grammatisták tanára volt. 1766-ban, midőn a magyar piarista-rend százados fennállásának ünnepét ülte, [[Vác]]on beszédet tartott, 1767-69-ben [[Veszprém]]ben a költészet és ékesszólás tanára volt. A rendkormány 1769-ben [[Nyitra (település)|Nyitrára]] helyezte át; ott voltak ekkor a színműíró [[Simai Kristóf]], akinek írói működésére jelentékeny befolyással volt, [[Dugonics András]], akivel 1771-től felváltva végezte a magyar hitszónoki teendőket, továbbá [[Koppi Károly]], Hannulik János, Benyák sat. 1773-ban a rendfőnök a nyitrai konviktus igazgatását is reá bízta. 1777-ben [[Kolozsvár]]ra helyezték át, hogy az akkor átvett líceumot rendbe hozza. 1778-ban királyi rendelettel [[Bécs]]be hivatott, hogy [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia királynő]] az újonnan felállítandó tanszékek ügyében meghallgassa véleményét. Előkelő föllépésével és ékes beszédeivel annyira megnyerte a királynő tetszését, hogy az udvari ebédre is meghívta és jobbja felől ültette. Bécsi utazásának eredménye volt, hogy a királynő egy új tanszék és egy nyilvános könyvtár felállítását, továbbá matematikai és fizikai eszközök beszerzését rendelte el. Sokat foglalkozott [[Erdély]] törvényeinek gyűjtésével; a Compilatio, melyet Károlyi Antal gróf felszólítására és költségén készített, valamelyik levéltárban lappang. 1782-ben lemondott kolozsvári állásáról; így lett aztán a váci nemesi konviktus igazgatója. Négy évig volt a váci Terézianum igazgatója, míg József császár a többi nemesi konviktussal együtt ezt is el nem törölte. Ekkor egy ideig nem vállalt hivatalt, hanem mint a pesti ház tagja a nagynevű [[Dessewffy József]] gróf nevelésével foglalkozott. 1787-ben a virágzó sopronyi gimnázium élére helyezték. Itt írta legtöbb pedagógiai értekezését: nem alkalmazkodott a «[[Ratio Educationis]]» utasításaihoz, hanem saját kipróbált módszereivel igyekezett azokon segíteni. Ezért a helytartótanács dicsérettel halmozta el és felszólította, hogy fejtse ki bővebben «Super rationibus didacticis» c. munkáját, mire «De politico scholarum regimine» c. másik munkáját is beadta. Ajánlotta a természetrajznak az élet hasznosságának megfelelően való előadását és szívesen látta volna a közjogot, a számtant és a fizikát a gimnáziumi tantárgyak közt; a történelem tanításánál pedig a nagy jellemek ismertetése alkalmával mindig előtérbe kívánta helyeztetni hazai nagyjainkat. A soproni iskolát mintaiskolává emelte; hírére nem egyszer érte ama kitüntetés, hogy az uralkodó család tagjai előtt mutathatta be növendékei haladását. Az 1790. káptalanban érdemei elismeréseül sopronyi állásának meghagyása mellett a piarista rend kormánysegédének választották meg. Megbízták egy hazafias beszéd szerkesztésével, melyben a magyar ifjúság [[II. Lipót magyar király|II. Lipót király]] iránt tartozó tiszteletre buzdíttatik. Ebben vallási türelemre serkenti az ifjúságot és így végzi: ''«Barátsággal és békés együttéléssel elérhetjük, hogy mivel ugyis egy vérből származunk és egy nemzet gyermekei vagyunk, egy vallás kebelén egyesülünk mindnyájan.»'' Sopronyi működése idején [[Széchényi Ferenc (politikus)|Széchényi Ferenc]] gróffal, a [[Nemzeti Múzeum]] alapítójával, szoros barátságot kötött és nagy befolyással volt a nemes gróf terveinek megvalósításánál. A rendnek 1796 őszén [[Vác]]on tartott káptalan gyűlésén rendfőnöknek választották meg. 1795-ben szigorúan eltiltotta a rizsporral behintett hajfonatok, csatos cipők, háromszögletű, szalaggal diszített kalapok viselését. Az 1799-es pesti kongregációban, valamennyi szavazattal, ismét őt választották meg a rend fejévé. Több rendház és templom összedőléssel fenyegetett; elsősorban ezek helyreállításán fáradozott; így a kecskeméti rendházat és templomot, a Koháryak, mint alapítók, segítségével és gyűjtéssel kijavíttatta. Ő emelte fel rendjét az erkölcsi és szellemi tespedésből; ő óvta meg a szabadosság és vallástalanság korában a káros külbehatásoktól; ő plántálta vissza a rendbe a régi lelkesedést, ő eszközölte ki az udvarnál a rend régi alkotmányának visszaállítását és évi dotálását, s ő készítette el az utat a rend nagyobbmérvű anyagi segélyezésére. Az 1801. év végén hivatalos látogatás végett [[Nagykároly]] felé tartott; már közel volt a városhoz, mikor a megvadult lovak összezúzták és felborították a kocsit és ő halálosan megsebesítve maradt az úton; gyógykezelés végett bevitték a nagykárolyi kollégiumba; innen napok múlva Pestre szállították, ahol kilenchavi szenvedés után 1802. április 6-án meghalt.
 
==Művei==