„Barbara Stanwyck” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
50. sor:
===Az áhított Oscar===
Ruby immár Barbara Stanwyckként lépett be az 1920-as évek végén a filmiparba. Első filmes szerepe egy legyező táncos volt a ''Broadway Nights'' című némafilmben (1927). A következő évben befejezte színpadi pályafutását a Broadwayen, és beválogatták a ''Locked Door'' és a ''[[Mexikó rózsája (film)|Mexikó rózsája]]'' stábjába. Habár a Mexikó rózsája főszerepét játszotta, nem lelt széleskörű ismertségre, és a karrierje majdnem véget ért, mielőtt elkezdődhetett volna. Szerencséjére 1930-ban [[Frank Capra (rendező, 1897–1991)|Frank Capra]] kiválasztotta a ''[[Megfizethetetlen asszony (film)|Megfizethetetlen asszony]]'' főszerepére, akit mint a cím is ráutal mindenekelőtt a pénz érdekel. Stanwyck később is együtt dolgozott Caprával, és szerződést kötött a [[Columbia Pictures]]szel. Több népszerű filmet forgatott, mint az ''Illicit'', a ''Ten Cents a Dance'', amit [[Lionel Barrymore]] rendezett, a ''Night Nurse'' és a ''[[Tiltott utakon (film, 1932)|Tiltott utakon]]'', amely végül A- kategóriás színésznővé emelte. [[David O. Selznick]] megannyi színésznő közül Stanwycket is fontolóra vette az ''[[Elfújta a szél (film)|Elfújta a szél]]'' Scarlet O'Harájának szerepére, a megtiszteltetés azonban [[Vivien Leigh]]t érte.<ref name="insp">insp.com</ref>
 
Stanwyck Hollywood aranykorának színészei mellett (pl. [[Bette Davis]] vagy [[Joan Crawford]]) újraértelmezte a női szereplők funkcióját. Az eddigi boldog háziasszonyok és engedelmes szeretők korán felülemelkedve Stanwyck megcsillantotta az értelmet, hirtelen a nőknek is lettek saját vágyaik, ötleteik, inspirációik – vagy hátsó gondolataik. Remek példa rá az [[Annie Oakley]] sportlövészről forgatott film, vagy az 1940-es évek sikersorozata az ''[[Asszony a hálóban]]'' és a ''[[Szőke szélvész]]'', mely filmekkel jelölést kapott az [[Oscar-díj]]ra. Az egyik legkiválóbb [[film noir]]nak tartják az 1944-es ''[[Gyilkos vagyok (film)|Gyilkos vagyok]]'' címűt [[Fred MacMurray]] és [[Edward G. Robinson]] közreműködésével, amelyben Stanwyck férje életbiztosítását próbálja meg megszerezni, miközben a nyomozókat félrevezeti. Alakításával ismét esélyes lett az Oscar-díjra, de ezúttal [[Ingrid Bergman]] ''[[Gázláng]]'' című filmje ellen vesztett. A ''[[Sajnálom, téves szám]]'' film noir hasonló célt képviselt elérni, mint a ''Gyilkos vagyok'', ezúttal [[Burt Lancaster]]rel a bűnöző bőrébe bújva, és Stanwycket újra, egyben utoljára jelölték Oscarra.
248. sor:
|-
| ''Breakfast for Two''
| Valentine Ransome
| [[Herbert Marshall]]
| rendezte Alfred Santell