„Prado” változatai közötti eltérés

Építésének kezdete [[1785]], a gyűjtemény alapját az 1819-ben megnyílt királyi gyűjtemény képezi. Épületét a 19. század végén és [[1913]]-[[1916]]-ban bővítették, majd a [[második világháború|II. világháború]] előtti és utáni ([[1923]]-[[1952]] között) években belső átalakításokat, átépítéseket végeztek rajta. Újjárendezett kiállítása [[1955]]-ben nyílt meg, 16 teremmel növelte tárait. Anyagának legjelentősebb részét a spanyol festészet ([[Bartolomé Esteban Murillo|Murillo]], [[Diego Velázquez|Velázquez]], [[Francisco José de Goya y Lucientes|Francisco de Goya]]) alkotja.

A Prado a világ egyik legrégibb és leghíresebb képtára és a [[madrid]]i nevezetességek egyik csúcspontja. Eredetileg királyi gyűjtemény, amelynek első részét még a [[Habsburgok]] vették meg, vagy rendelték meg, majd az állományt a [[Bourbonok]] bővítették. [[III. Károly spanyol király|III. Károly]] uralkodása idején vetődött fel az az ötlet, hogy a pinakotéka számára külön épületet építsenek. A terveket '''Juan de Villanueva''' készítette el. [[1819]]-ben avatták fel az új épületet mint „''a királyi festménygyűjtemény múzeumát''”. A festményeken és szobrokon kívül több, mint 5000 rajz, 1000 érme, és medál és egyéb szépművészeti alkotások tekinthetők meg.

A Királyi Múzeum, amely [[1819]]-ben nyílt meg, a Királyi Gyűjteményre korlátozódott. Első katalógusa, amelyet még abban az évben szerkesztett Luis Eusebi, a szerény képességű olasz festő és a létesítmény őre, 311 művet tartalmazott. Ezt az első válogatást a nacionalista és hazafias érzelem vezette. A gyűjtemény hamarosan gazdagodott itáliai és németalföldi iskolák műveivel, még mindig a Királyi Gyűjteményből. Az [[1821]]-es katalógus már 521 képet tartalmazott. A múzeum kialakításával kapcsolatos elképzelések és tanácsok [[VII. Ferdinánd spanyol király|VII. Ferdinánd]] második feleségétől, Braganza Mária Erzsébettől származnak. Első korszakában a múzeum teljesen a palota életéhez idomult, működése teljes egészében az udvartól függött. Igazgatói az udvari életben jelentős funkciót betöltő nemesek voltak – [[Santa Cruz]] márki, Anglona herceg, Ariza Márki, Híjar herceg -, akiket „technikai” tanácsokkal a mindenkori udvari festő látott el; az első években Vicente Lopez, később [[Carlos Luis de Ribera]] és José de Madrazo. Fokozatosan nőtt a palotákból ([[Aranjuez]]ből, La Granjából, és [[El Escorial]]ból) származó vásznak száma. Eusebi őri intézkedéseinek és Híjar herceg lelkesedésének köszönhető a múzeum egyik legjelentősebb gyarapodása: azoknak az aktképeknek a gyűjteménybe sorolása, melyeket a puritán [[III. Károly spanyol király|III. Károly]] korától kezdve őrzött az Akadémia különterme. Az 1827. áprilisi besorolás pompás [[Peter Paul Rubens|Rubens]], [[Tiziano Vecellio]] és [[Albrecht Dürer (festő)|Dürer]] aktokat hozott a múzeumba.

A Prado-gyűjtemény szerencséje nyilván az lehetett, hogy a spanyol uralkodók - még maga [[II. Fülöp spanyol király|II. Fülöp]] is, sőt már [[V. Károly német-római császár|I. Károly]] - hagyományosan művészetpártolók voltak, s különösen [[IV. Fülöp spanyol király|IV. Fülöp]]. Gyűjtőszenvedélyük szinte példátlan volt a [[XVI. század]]ban, s jórészt szerencse kísérte gyűjteményüket. Míg a csaták és gyarmatok elvesztek – a Prado kincsei megmaradtak. Részben azért is, mert a polgárháború ([[1936]]-[[1939]]) előtt – egy gyűjteményes kiállítás jóvoltából – a legjobb vásznakat [[Svájc]]ba vitték, s a nehéz évek alatt ott biztonságban maradtak. A Prado birtokában több mint 5000 festmény van, ebből 2300 van kiállítva, három szinten, 120 teremben. A képeket tekintélyes szoborgyűjtemény egészíti ki. A műremekek zavarba ejtő sokasága a részletesebb leírást lehetetlenné teszi; emellett az évek óta tartó építési munkálatok miatt bizonyos termeket időnként lezárnak, a képeket pedig áthelyezik. Magában a Prádóban sem kapni olyan kalauzt, amely az egyes alkotások helyét megjelölné; csak a teljes állományról kapható katalógus, s kapható egy „Kulcs a Pradóhoz” amely a legfontosabb műalkotásokat festőiskolák szerint osztályozva és sorszámozva adja meg.

Földszint: Itt tekinthetők meg [[Peter Paul Rubens|Rubens]] ''A három grácia'', ''Paris ítélete'', ''Parasztok tánca'', [[Anthony Van Dyck|van Dyck]] ''I. Károly angol király lovas portréja'', Jordeens ''A festő családja a kertben'' és [[Rembrandt]] önarcképe. Néhány terem francia festőknek van fenntartva, egy egész terem Tiepolóé.

Velázqueznek talán ötven képe díszíti a Prado termeit. Goya piktúrájához-emlékeihez egy egész épületszárny is kevés. Kilenc teremben függnek változó világának, változó stílusának remekei. S míg Velázquez művészetében a grafika, vázlat nem szerepel, Goya kartonjai – híres sorozatok – a legnagyobb kincsek közé tartoznak. Velázquez életművének szinte az egészét látni itt. Itt látható egyik leghíresebb műve PredaBreda átadása, melyet általában úgy emlegetnek, mint a Las Lanzas – a lándzsák kompozícióját. Azt a jelenetet ábrázolja, amikor a győztes spanyol hadvezér, a genovaigenuai származású [[Spinola]] átveszi a Németalföld déli határait védő hatalmas holland erődítmény kulcsát – hosszú, fordulatokban bővelkedő ostrom után, amikor az erődítmény feladása már elkerülhetetlenné vált – Nassaui Justintól, Breda várkapitányától. (Ennek a nevezetes ostromnak egyébként két mellékszereplője is volt még, mindkettőjük nevét megőrizte a halhatatlanoknak kijáró emlékezés: a spanyol ostromlók között küzdött [[Pedro Calderón de la Barca|Calderón]], Velázquez kortársa, az egyik legnagyobb spanyol drámaíró.) Az emelet többi termét spanyol mesterek alkotásai foglalják el. A középső épületrészben (12. terem) [[Diego Velázquez|Velázquez]] kiemelkedő műveKművei láthatók, pl. ''Az ivók (Bakkhosz győzelme)'', ''Vulcanus műhelye'', ''Breda átadása'', a spanyol udvari bohócok híres arcképei, a ''Szövőnők'' és a leghíresebb képe, ''Az udvarhölgyek''. A szomszédos 26. teremben [[Bartolomé Esteban Murillo|Bartolomé Esteban Murillót]] többek között a ''Jó pásztor'' és a ''Madaras szent'' című alkotás képviseli. A következő 25. terem [[El Greco|El Grecóé]], itt láthatók a ''Lovag mellére tett kézzel'', ''Krisztus feltámadása'', ''Szent lélek eljövetele'' című festményei, de találkozunk Riberával ''(Jákob álma)'', [[Francisco Zurbarán|Zurbarannal]]<ref>http://www.wga.hu/frames-e.html?/html/z/zurbaran/index.html Zurbaran</ref> ''(Szent Casilda)'', Ribaltával és Olivaresszel is.

[[Francisco José de Goya y Lucientes|Francisco de Goya]] munkássága területileg is különleges helyet foglal el. Mindkét emeleten a jobb épületszárnyban találhatók a művei. A madridi szőnyegmanufaktúra számára készített sok korai, olajjal festett gobelinkarton mellett látható itt a ''IV. Károly családja'', a ''Meztelen Maya'', a ''Ruhás Maya'', ''A kolosszus (A rémület''), ''1808. május harmadika Madridban: Kivégzések a Príncipe Pío-hegyen''.