„Portugália az első világháborúban” változatai közötti eltérés

Az 1918 nyarán végrehajtott [[száznapos offenzíva]] során az antant-csapatok az ekkorra már megérkező amerikai csapatok támogatásával végső győzelmet arattak a német csapatok felett (ezekben a hadműveletekben komoly részt vállaltak a portugál katonák is). A háború után, mivel a győztes antant országok között szerepelt, Portugáliát is meghívták a [[Németország]] jövőjével foglalkozó [[versailles-i békeszerződés]] aláírására. Az ország küldöttségét a későbbi [[Nobel-díj]]as tudós, [[António Egas Moniz]] külügyminiszter vezette. A békeszerződésben foglaltak szerint Portugál Kelet-Afrikához, a mai Mozambikhoz csatolták [[Német Kelet-Afrika|Német Kelet-Afrikának]] a partvidéken lévő, a Rovuma folyó torkolata és a gyarmati határ közötti úgynevezett Kionga-háromszöget.<ref>{{cite web| url = http://www.dcstamps.com/?p=3929| title = Kionga Triangle, Portuguese Occupation in WW1 (1916 – 1919)| accessdate= 2014-12-26| language = angol| publisher = dcstamps.com}}</ref> A harcokban részt vevő portugál katonák közül összesen 7222 fő esett el és további {{szám|13751}} fő sebesült meg.<ref>{{cite web| url = http://www.firstworldwar.com/features/casualties.htm| title = Military Casualties of World War One|accessdate= 2015-05-17| language = angol| publisher = firstworldwar.com}}</ref> A győzelem ellenére az ország gazdasága megsínylette a háborút, továbbá a gazdaság visszaesett és a háborút követően kitörő [[spanyolnátha]] több tízezer áldozatot követelt Portugáliában is. Az ország továbbra is belső feszültségekkel küzdött. [[Afonso Costa]] kormánya a háborúba való belépés káros gazdasági, pénzügyi és politikai következményei miatt még 1917. december 11-én lemondásra kényszerült. Ezt a volt berlini nagykövet, [[Sidónio Pais]] egy évig tartó diktatúrája követte.<ref>{{Opcit|n=David Birmingham|o=126}}</ref>