„Muskotály” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12. sor:
Középerősen növekedő fajta, elfekvő hajtásokkal. Levele szeldelt, fűrészesen fogazott. A betegségekre kimondottan érzékeny. Bogyói kicsik, ám nevével ellentétben a világossárgától a vörösbarnáig sokféle színűek lehetnek. Ha amúgy sem nagy hozamát még jobban visszafogják, egészen kiváló borokat adhat. A borkészítésre használt muskotályok közül ennek a minősége a legjobb.
Franciaországban elsősorban [[Languedoc-Roussillon]]ban és a Rhône déli vidékén termesztik; Elzászból a '''Muscat Ottonel'''<ref name=Ottonel>[https://www.wine-searcher.com/grape-309-muscat-ottonel Muscat Ottonel Wine], wine-searcher.com {{en}}</ref> szinte teljesen kiszorította. A franciák készítik a fajta leghíresebb [[vin doux naturel]] borait. Ezek:
* Frontignan,
* Lunel,
37. sor:
=== Ottonel muskotály ===
[[Fájl:Muscat ottonel.jpg|thumb|right|250px|Ottonel muskotály]]
1852-ben '''Moreau Robert''' [[angers]]-i kertész állította elő – valószínűleg a [[saszla]] és a '''saumuri muskotály''' ''(Muscat de Saumur)'' fajták keresztezésével. <ref name=Ottonel/>Leginkább Európában, a szőlőtermesztés északi határához közel terjedt el, mert a többi muskotálynál sokkal jobban tűri a hideget. Korán (szeptember közepén) érik, így az északi területeken kiváló reduktív borok alapja.
Gondos figyelmet igényel. Már a metszésnél ügyelni kell arra, hogy ne terheljük meg túlságosan a tőkét, mert akkor az illat- és zamatanyagok nagyon legyengülnek. Fontos a szüret időpontjának megválasztás, majd a kezelés. Lassan nő. Vesszői vékonyak, elterülők. Közepesen terem. A fürtje kicsi vagy középnagy, hengeres vagy kissé vállas, közepesen tömött. Bogyói közepesek, a héjuk középvastag; nem rothadnak.
| |||