„Pau Casals” változatai közötti eltérés

[[El Vendrell]]ben született [[Katalónia|Katalóniában]]. Édesanyja előkelő katalán családból származott, édesapja, Carles Casals i Ribes ([[1852]]-[[1908]]) szegény templomi orgonista volt.<ref>Albert E. Kahn: Öröm és bánat. Pablo Casals emlékei. Ford. Báti László. Budapest, Zeneműkiadó, 1973. 9-10.</ref> Fiát zongorázni, hegedülni és orgonálni tanította. 11 éves korában először hallott csellót vándorzenészektől. [[1888]]-ban anyja [[Barcelona|Barcelonába]] vitte ahol a Escola Municipal de Músicán tanult csellózni, zongorázni és szolfézst. [[1891]]. [[február 21.|február 21-én]] szóló csellókoncertet adott 14 évesen, már ekkor őstehetségnek tartották. Két évvel később kitüntetéssel elvégezte az iskolát. [[1905]]-ben [[Jacques Thibaud]] hegedűssel et [[Alfred Cortot]] zongoraművésszel megalakította a hamarosan világhíressé váló trióját. [[1919]]-ben Barcelónában Orquestra Pau Casals néven szimfonikus zenekart hozott létre. A [[spanyol polgárháború]] alatt a köztársaságiakat támogatta, ezért a polgárháborút követően a franciaországi katalán településre, Prades-ba költözött, ahol [[1950]]-ben létrehozta a Prades-i Pablo Casals Fesztivált. 1956-ban [[Puerto Rico|Puerto Ricó]]ban telepedett le, ahol megalapította a San Juan-i Ünnepi Játékokat. Búcsúhangversenyét [[1967]]-ben, kilencvenegy évesen adta, de három évvel később még [[New York]]-ban száz csellistával a tiszteletére adott hangversenyen elvezényelte egyik saját művét.<ref>Brockhaus Riemann zenei lexikon I. (A–F). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983, 297.</ref>