[[1915]]-ben [[New York]]ba költözikköltözött, hamarosan [[Marcel Duchamp]] is csatlakozikcsatlakozott hozzá. Munkáik és provokációik a predadaista művészeti irányzat virágzásához vezetnekvezettek [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]]. [[1914]]-től kezdve megjelennekmegjelentek munkáiban a motorok vázlatai, kerék, dugattyú, fogaskerék, ventilátor, cséve. Közel 10tíz éven keresztül foglalkoztatta ez fogja foglalkoztatni. Ezek a műszaki életből kölcsönzött motívumok oly módon kerülnek bemutatásra, hogy emlékeztetnek a mérnöki rajzokra, sőt olykor lemásolják azokat.
Picabia nem akarjaakarta szentesíteni a technológiai korszerűséget a [[Futurizmus|futuristákhoz]] közeli szellemben. Épp ellenkezőleg, nevetségessé akarjaakarta tenni korának kritikátlan hitét a haladásban és a fejlődésben. A bemutatott gépezetek tervei abszurdak, ezek a gépek semmiféleképpen nem működnek. Picabia mindig határozottan megkérdőjelezimegkérdőjelezte, vagy meghiúsítja ezeket a kvázi sémákat. A képekre gyakran humoros vagy megtévesztő feliratok kerülnek. A művész azonban nem „lóhalálában” és akárhogy készítikészítette el műveit. Azok- – a szembetűnően esztétikaellenes szándék ellenére- – precíz kézről és szemről árulkodnak.
