Főmenü megnyitása

Módosítások

Nincs méretváltozás ,  1 évvel ezelőtt
tanulság vs. tanúság
Az első világháború után Japán [[szibériai intervenció|megszállta]] Külső-Mandzsúriát az [[1917-es októberi orosz forradalom]] káoszát kihasználva. Azonban 1925-ben kénytelenek voltak kivonulni az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] nyomása és a szovjet katonai sikerek hatására.
 
Belső-Mandzsúriáról azonban nem mondtak le, és egy japán hadúr, [[Csang Co-lin|{{kínai|Zhang Zuolin|Csang Co-lin}}]] számára támogatást nyújtottak, aki így sikeresen állt ellen a környező hadurak és a központi kormány nyomásának. {{kínai|Zhang|Csang}} azonban túlságosan is önállónak bizonyult, ezért [[1928|1928-ban]] a japánok merényletet követtek el ellene, és felrobbantották az őt szállító vonatot.<ref>{{Opcit|n=Polonyi Péter|o=194}}</ref> A merényletet egyes történészek - pl. [[Jung Chang]] - [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] számlájára írják, mivel bizonyos orosz hírszerzési jelentések tanulságatanúsága szerint a merénylet megrendelője Sztálin volt, és Naum Etington szervezte meg.<ref>{{Opcit|n=Jung Chang, Jon Halliday|o=191}}</ref> {{kínai|Zhang|Csang}} és vezérkarának számos tagja halt meg ebben az akcióban.
 
Időközben a japán politika egyik, egyre fontosabb irányelvévé vált az, hogy Japán stratégiai frontvonalát a [[Mandzsúria]] északi részén természetes határt alkotó [[Amur (folyó)|Amur]] folyó jelenti. Ennek az elképzelésnek volt a ''[[Fekete Sárkány Társaság]] (Kokurjukai)'' fő megtestesítője, amely a folyó kínai nevének japán tükörfordítása.<ref>{{Opcit|n=Lord Russell of Liverpool|o=21}}</ref>