Wikipédia

„Tárgyeset” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
szócikk fejlesztése
1. sor:
Egyes [[flektáló nyelv]]ekben és az [[agglutináló nyelv]]ekben a '''tárgyeset''' ([[Latin nyelv|latinul]] ''accusativus'') az a [[nyelvtani eset]], amelynek alapvető funkciója a [[Mondat (nyelvészet)|mondat]] [[Tárgy (nyelvészet)|tárgyának]] a kifejezése.<ref name="bussmann">Bussmann 1998, 8–9. o.</ref><ref name="crystal">Cf. Crystal 2008, 7. o.</ref><ref>Dubois 2002, 6. o.</ref><ref>Constantinescu-Dobridor 1998, [https://dexonline.ro/definitie-dtl/acuzativ '''acuzativ'''] szócikk.</ref>
A '''tárgyeset''' ([[latin nyelv|latinul]] '''''accusativus''')'' a ragozó nyelvekben a [[nyelvtani eset]]ek egyike, amely a ''kit?'' vagy ''mit?'' kérdésre felelő viszonyt jelöli; vagyis azt a szót vagy szószerkezetet fejezi ki, amely mondatban a [[tárgy]] szerepét tölti be.
 
Az ''accusativus'' terminust egyes olyan [[nyelv]]ek [[Grammatika|grammatikáiban]] is használják, amely nyelvekben szabályszerűen a tárgyi funkciót betöltő szavaknak nincs különböző alakjuk attól, amellyel az [[Alany (nyelvészet)|alanyi]] funkciót töltik be, még olyan nyelvek esetében is, amelyekben gyakorlatilag nincs [[névszóragozás]], mint amilyen az [[Angol nyelv|angol]]. Egyes [[Nyelvészet|nyelvészek]] úgy vélik, hogy a „tárgyeset” terminus csak azon nyelvek esetében indokolt, amelyekben ellenkező a helyzet.<ref>Vö. Crystal 2008, 7. o., szerzők megnevezése nélkül.</ref> Ezek szerint a [[magyar nyelv]]re vonatkozóan teljes joggal lehet szó tárgyesetről.
Egykor a tárgyeset az összes [[indoeurópai nyelvek|indoeurópai nyelvben]] létezett, de némelyekből lényegében kiveszett: például az [[angol nyelv|angolban]] csak a ''whom?'' „kit?” kérdőszó és néhány személyes névmás őrizte meg; az [[újlatin nyelvek]]ben szintén nincs a névszóknak külön tárgyesetű alakja: azt a szórend, vagy bizonyos esetekben elöljárószók, illetve tárgyesetű névmás jelzi.
 
A régi [[indoeurópai nyelvek]]re viszonylag nagy fokú [[Szintetikus nyelv|szintetizmus]] jellemző, jól kifejlett névszóragozással rendelkeznek, következésképpen a tárgyesetnek is saját [[rag]]jai vannak. Leszármazottaik különbözően fejlődtek e tekintetben, egyesek nagyobb fokú [[Analitikus nyelv|analitizmus]] felé, mint mások. Például a [[szláv nyelvek]] többségében viszonylag gazdag a névszóragozás, a [[germán nyelvek]] többségében szegényesebb, mint az előzőkben, az angolban és a nyugati [[újlatin nyelvek]]ben pedig gyakorlatilag kihalt, csupán a [[személyes névmás]] esetében maradtak fenn nyomai. A [[román nyelv]]ben fennmaradt valamennyire a névszóragozás, de a személyes névmásoktól eltekintve ebben sem különbözik alakjában a tárgyi funkciót betöltő [[szó]] attól, amellyel alanyi funkcióban rendelkezik.
A [[Spanyol nyelv|spanyolban]] például az ''a'' elöljárószó jelzi a tárgyesetet abban az esetben, ha a tárgy élő (személy), vagy ha a szórendből nem derül ki egyértelműen; amennyiben a tárgy az állítmányt megelőzi, azt a tárgyesetű névmással meg kell ismételni. Példák:
 
Azon nyelvekben, amelyekben vannak [[elöljárószó]]k, a tárgyesetet ilyenekkel vagy ilyenek nélkül használják.
* ''Amo '''a''' María.'' „Szeretem Máriát.” / '''''A''' María '''la''' amo''. „Máriát szeretem”.
* ''Quiero este libro.'' „Szeretem ezt a könyvet.” (a tárgy jelöletlen) / ''Este libro '''lo''' quiero.'' „Ezt a könyvet szeretem.” (a tárgy jelölt).
* '''''A''' la guerra sigue la paz'' „A háborút követi a béke.” (a tárgy jelölt) / ''La guerra sigue '''a''' la paz.'' „A háború követi a békét.” (a tárgy jelölt).
* ''Compasión no quiero'' „Szánalmat nem akarok” (a tárgy jelöletlen) / ''No quiero compasión'' „Nem akarok szánalmat” (a tárgy jelöletlen).
 
== A magyar nyelvben ==
A tárgyeset szintén létezik az összes [[finnugor nyelvek|finnugor nyelvben]], valamint némelyik [[sémi nyelvek|sémi nyelvben]] (például [[arab nyelv|arab]]) is.
 
Más nyelvektől különbözően a magyarban a tárgyesetet csaknem mindig rag fejezi ki, és csak egy ilyen rag van, a ''-t'', amelyet az összes főnévhez és a [[főnév]]éhez hasonló használatú szóhoz hozzáadnak, legyen az [[melléknév]], [[névmás]] vagy [[számnév]].<ref>Szende – Kassai 2001, 402–403. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásból származó információkat.</ref> Szintén más nyelvekkel ellentétben csupán a [[jelző]]i funkciót betöltő melléknév nem kapja meg ezt a ragot, mivel nem egyeztetik az alaptagjával. A rag világosan elkülönül a [[szótő]]től és az esetleg előtte használt másféle [[toldalék]]tól, miközben a flektáló nyelvekben nemcsak az esetet fejezi ki, hanem egyben a szó [[Szám (nyelvészet)|számát]] és [[Nyelvtani nem|nemét]] is. Az előtte álló nyelvi elem utolsó [[beszédhang]]jától függően a ''-t'' rag közvetlenül vagy a [[magánhangzó-harmónia]] szabályai szerint kiválasztott kötőmagánhangzóval adatik hozzá a szóhoz. Bizonyos szavakban okozhat változásokat az előtte álló elemekben, mint amilyenek az ''a'' → ''á'' és az ''e'' → ''é'' változások, vagy a tővégi mássalhangzó előtt lévő [[magánhangzó]] kiesése.
== A tárgyeset a magyarban ==
A [[magyar nyelv|magyarban]] a tárgyesetet a ''-t'' toldaléknak a névszóhoz adásával jelöljük:
 
A magyarban a ''-t'' csak a tárgyeset ragja és a tárgyesetű szó mindig egyéb nyelvekben elöljárónak megfelelő [[névutó]] nélkül használatos. Példák:
{|border=0 class=wikitable width=160
:''Szeretem '''a süteményeket''''';
![[Alanyeset]]
:''Csak '''a szőkéket''' kedveli'';
!Tárgyeset
:''Kisasszony, '''hármat''' adjon ebből!'';
|-
:'''''Ezt''' mgveszem''.
|''könyv.0''
|''könyv.e.'''t'''''
|-
|''ház.0''
|''ház.a.'''t'''''
|}
Kivételt ezalól a irodalmi nyelvben csak a [[személyes névmások]] egy része, valamint birtokos személyjellel jelölt szavak képeznek (ugyan utóbbiaknál kitehető a tárgyrag és régen a magyar nyelvben a személyes névmások ezen kis része is kapott tárgyragot, például engemet, tégedet, de manapság ez régiesnek tűnik):
 
Állhat még tárgyesetben az ún. [[határozó]]i értékű tárgy, amelyet tulajdonképpeni határozóvá lehet változtanti. Többféle jelentése lehet:<ref>Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 383. o.</ref>
{|border=0 class=wikitable width=160
* helyhatározói: ''Járja '''a várost''''';
![[Alanyeset]]
* időhatározói: ''Ötven '''évet''' élt'';
!Tárgyeset
* számhatározói: '''''Ötöt''' füttyentett a rigó'';
|-
* módhatározói: '''''Mélyet''' sóhajtott'';
|''én.0''
* fokhatározói: ''A kislány egy '''kicsit''' még ügyetlen'';
|''engem''
* okhatározói: '''''Mit''' sírsz?'';
|-
* célhatározói: ''„'''Mit''' integettek, vén hegyek?”'' ([[Tóth Árpád (költő)|Tóth Árpád]]).
|''te.0''
 
|''téged''
A ''-t'' rag elhagyható olyan szavak esetében, amelyek kifejezik a [[Személy (nyelvészet)|személy]] kategóriáját, amikor ez az első vagy a második:
|-
!colspan=2|+* [[birtokos személyjel]]es főnév: ''Vedd fel '''a zoknid(at)!''';
* [[személyes névmás]]: ''Látott valaki '''engem(et)'''?'';
|-
* [[birtokos névmás]]: ''Vidd el '''az enyém(et)''''';
|''ház.0.am''
* [[visszaható névmás]]: ''Védd '''magad(at)'''!''
|''ház.0.am(.at)''
 
|}
== A közép-délszláv diarendszer nyelveiben ==
 
Mint a szláv nyelvek többségében, a [[közép-délszláv diarendszer]] nyelveiben ([[Bosnyák nyelv|bosnyák]], [[Horvát nyelv|horvát]], [[Montenegrói nyelv|montenegrói]], [[Szerb nyelv|szerb]]) is viszonylag fejlett a névszóragozás, és a tárgyesetet is ragok fejezik ki a főnéven, a vele egyeztetett melléknéven, a névmásokon és a számnéven.<ref>Jolić 1972, 407–420. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.</ref> A szabályos ragok az alábbiak:
* '''''-a''''' – alanyeset egyes számban [[mássalhangzó]]ra végződő élőket megnevező hímnemű főnevek és határozatlan (rövid alakú) velük egyeztetett melléknevek (az egyes szám [[birtokos eset]]tel közös rag): ''jelen'''a''''' ’(a) szarvast’, ''zelèna'' ’zöld’;
* rövid '''''-u''''' – alanyeset egyes számban ''-a''-ra végződő nő- és hímnemű főnevek, valamint velük egyeztetett határozatlan melléknevek (csak a tárgyeset ragja ebben a ragozási osztályban): ''žen'''u''''' ’(a) nőt’, ''sudij'''u''''' ’(a) bírót’, ''zelèn'''u''''' ’zöld’;
* hosszú '''''-ū''''' – határozott (hosszú alakú) melléknevek nőnemben: ''zèlen'''ū''''' ’a zöldet’;
* '''''-og(a)''''' vagy '''''-eg(a)''''' (a szótő utolsó mássalhangzójának a típusától függően) – élőt megnevező egyes szám hímnemű főnévvel egyeztetett határozott melléknevek (az egyes szám birtokos esettel közös rag): ''zelen'''og(a)''''' ’a zöldet’, ''vruć'''ēg(a)''''' ’a forrót’;
* rövid '''''-e''''' – egyes szám alanyesetben mássalhangzóra végződő élőt vagy élettelent megnevező többes szám hímnevű főnevek, valamint ilyenekkel egyeztetett határozatlan melléknevek (csak a tárgyeset ragja ebben a ragozási osztályban): ''jelen'''e''''' ’(a) szarvasokat’, ''gradov'''e''''' ’(a) városokat’, ''zelène'' ’zöld’;
* hosszú '''''-ē''''' – határozott melléknevek többes szám hímnemben (csak a tárgyeset ragja ebben a ragozási osztályban): ''zèlen'''ē''''' ’a zöldeket’.
 
A névmások mindegyik típusához tartoznak a melléknevekéhez hasonló tárgyesetű alakok. Csupán a személyes névmásoknak és a visszaható névmásnak vannak a melléknevekétől különböző alakjaik is, amelyek viszont a birtokos esettel közösek, kivéve az egyes szám 3. személy nőnemű névmást. Mindegyik személyes névmásnak van [[Hangsúly (nyelvészet)|hangsúlyos]] és hangsúlytalan alakja:
* ''mène'', ''me'' ’engem’;
* ''tèbe'', ''te'' ’téged’;
* ''njèga'', ''ga'' ’őt’ (hímnem és semlegesnem);
* ''njū'', ''je'' vagy ''ju'' ’őt’ (nőnem);
* ''nâs'', ''nas'' ’minket’;
* ''vâs'', ''vas'' ’titeket, magát, magukat, önt, önöket’;
* ''njîh'', ''ih'' ’őket’;
* ''sèbe'', ''se'' ’(saját) magát’.
 
A ’ki?’ és a ’mi?’ jelentésű [[kérdő névmás]]ok, valamint a belőlük képzett [[határozatlan névmás]]ok is csak ilyen használatúak, azaz nem lehetnek [[Determináns (nyelvészet)|determinánsok]], de az élőre vonatkozónak is a hímnemű melléknevekéhez hasonló tárgyesetű alakja van: ''koga?'' ’kit?’, ''nikoga'' ’senkit’, ''nekoga'' ’valakit’.
 
A többi kérdő névmás és a többi egyéb típusú névmás determinánsként is használható, és mindnek a melléknevekéihez hasonló alakjaik vannak tárgyesetben: ''mojeg(a)'' vagy ''mog brata'' ’a fivéremet’, ''naše'' (nn.) ’a mieinket’, ''ovu'' (nn.) ’ezt’, ''kojeg(a)?'' (hn.) ’melyiket?’, ''kojeg(a)'' ’amelyiket’.
 
A [[Sorszámnév|sorszámneveknek]] is a melléknevekéhez hasonló tárgyesetű alakjaik vannak: ''trećeg(a)'' (hn.), ''treću'' (nn.) ’a harmadik’.
 
A [[Tőszámnév|tőszámnevek]] közül csak az ’egy’-nek megfelelőnek van a melléknevekéhez hasonló tárgyesetű alakja [''jednog(a)'' (hn.), ''jednu'' (nn.) ’egyet’]. A ''stotina'' ’száz’, ''hiljada'' vagy ''tisuća'' ’ezer’, ''milion'' vagy ''milijun'' és ''milijarda'' számnevek főnevekként kapják a tárgyeset ragját.
 
Akár van, akár nincs jellegzetes tárgyesetű alakja, úgy tekintik, hogy minden névszó állhat ebben az esetben.
 
A tárgyat, amely ennek az esetnek az alapvető funkciója, mindig elöljáró nélkül szerkesztik. Példák:
* {{hr}} ''Htio sam razveseliti '''tetku''''' ’Fel akartam vidítani a nagynénimet’;<ref>Barić 1997, 432. o.</ref>
* {{sr}} ''Video sam '''nekoga''' u dnu sobe'' ’Láttam valakit a szoba végében’;<ref>Klajn 2005, 229. o.</ref>
* (montenegróiul) ''Obućar popravlja '''cipele''''' ’A cipész cipőket javít’.<ref>Čirgić 2010, 270. o.</ref>
 
Ezen kívül a elöljáró nélkül használt tárgyesetnek egyéb jelentései is vannak:<ref name="cirgic">Čirgić 2010, 202. o.</ref>
* Az idő tárgyesete hasonlít az idő birtokos esetéhez, gyakran ennek [[mondattan]]i [[Szinonima|szinonimája]]: ''ovu noć'' (T.) = ''ove noći'' (B.) ’ezen az éjszakán’.
* A mérték tárgyesete vonatkozhat például térbeli dimenzióra (''visok '''stotinu''' metara'' ’száz méter magas’ – a számnév áll tárgyesetben) vagy időre: ''čekati '''cijelu godinu''''' ’egész évet várni’.
* A mód tárgyesete olyan [[szószerkezet]]ben található, amelyben az elöljáró nélküli tárgyesetű szó megismétlődik elöljáróval: ''Idu '''ruku pod ruku''''' ’Karöltve mennek’ (szó szerint ’Kezet kéz alatt…’).
 
A tárgyeset számos elöljárós szerkezetben is jelen van, melyek különféle határozókat alkotnak. Néhány elöljáró csak a tárgyesetet követeli meg, pl. ''kroz'' ’át, keresztül’: ''Maglovita svjetlost prodire samo '''kroz jedan prozor''''' ’A ködös fény csak egyetlen ablakon át hatol be’.<ref>Barić 1997, 460. o.</ref>
 
Más elöljárók a tárgyesettel és még egy esettel használatosak olyan helyhatározók kifejezésére, amelyek közül a tárgyesetű mozgás célját fejezi ki, a másik esetű pedig ([[locativus]] vagy [[eszközhatározói eset]]) cselekvés, történés vagy állapot helyét, pl. ''Izašli su '''pred kuću''''' (tárgyeset) ’Kimentek a ház elé’ vs. ''Sedeli su '''pred kućom''''' (eszközhatározói eset) ’A ház előtt ültek’.<ref>Klajn 2005, 161. o.</ref>
 
== A román nyelvben ==
 
Ebben a nyelvben van névszóragozás abban az értelemben, hogy bizonyos szavaknak van más alakjuk akkor, amikor nem alanyi funkciót töltenek be, hanem egyéb funkciókat. Ilyen értelemben van birtokos eset, mely ragjai közösek a [[részes eset]]éivel, valamint [[megszólító eset]]. A román nyelv grammatikái tárgyesetet is számontartanak, bár ennek általában nincs különböző alakja a alanyesetétől. Csupán a személyes névmásoknak és a visszaható névmásnak vannak saját alakjaik ebben az esetben:<ref>Avram 1997, 155–156. o.</ref>
* egyes szám:
** 1. személy: ''mine'' (hangsúlyos), ''mă'' (hangsúlytalan) ’engem’;
** 2. személy: ''tine'', ''te'' ’téged’;
** 3. személy – csak hangsúlytalan alakok: ''îl'' (hím- és semlegesnem), ''o'' (nőnem) ’őt’;
* többes szám:
** 1. személy: ''ne'' (a részes esettel közös hangsúlytalan alak) ’minket’;
** 2. személy: ''vă'' (a részes esettel közös hangsúlytalan alak) ’titeket, magát, magukat, önt, önöket’;
** 3. személy: ''îi'' (hn.), ''le'' (nn. és sn.) ’őket’.<ref>A román nyelv grammatikái semleges neműeknek azokat a főneveket tekintik, amelyekkel egyes számban a velük egyeztetett szavaknak hímnemű alakjuk van, többes számban pedig nőnemű alakjuk.</ref>
 
Az 1. és a 2. személyű hangsúlytalan alakok visszaható névmások is lehetnek. Csak 3. személyben van külön visszaható névmás: ''sine'', ''se'' ’(saját) magát’.<ref>Avram 1997, 167. o.</ref>
 
A hangsúlytalan alakok a magyarban inkább a határozott igeragozás személyragjainak felelnek meg.
 
Tárgyi funkcióban a szót olykor elöljáró nélkül használják, máskor a ''pe'' elöljáróval. Gyakran előfordul, hogy a mondatban a tárgy kétszer van kifejezve: főnévvel vagy hangsúlyos névmással, és a neki megfelelő hangsúlytalan személyes névmással. Példák:<ref>Avram 1997, 367–368. o.</ref>
* ''pe''-vel:
** személyt és állatot megnevező tulajdonnevek: ''Îl văd '''pe Ion''''' ’Látom Ion-t’, ''Îl chem '''pe''' Grivei'' ’Hívom Grivei-t’ (kutyanév);
** azonosított személyeket megnevező határozott [[Névelő|artikulusos]] köznevek: ''Îl aștept '''pe domnul director''''' ’Az igazgató urat várom’;
** névmások (egyes határozatlanokon kívül): '''''Pe cine''' vezi?'' – '''''Pe acesta''''' ’Kit látsz? – Ezt’, ''O vrei '''pe asta''' ori '''pe cealaltă'''?'' ’Ezt akarod vagy a másikat?’, '''''Pe care''' o iei?'' ’Melyiket veszed?’, '''''pe oricine''''' ’akárkit’, '''''pe nimeni''''' ’senkit’;
* elöljáró nélkül:
** élettelent megnevező határozatlan vagy határozott köz- vagy tulajdonnevek: ''Citesc '''un articol''''' ’Cikket olvasok’, ''Citesc '''articolul''' de fond'' ’A vezércikket olvasom’, ''Privesc '''Dunărea''''' ’Nézem a Dunát’;
** azonosítatlan személyeket megnevező köznevek: ''Caut '''profesori''' care predau așa'' ’Olyan tanárokat keresek, akik így adnak elő’;
** birtokosra vonatkozó részes esetű személyes névmással szerkesztett határozott köznevek: ''Îi cunosc '''nevasta''''' ’Ismerem a feleségét’.
 
A román grammatikák úgy tekintik, hogy tárgyesetű minden elöljáróval vagy elöljáró értékű szókapcsolattal ellátott olyan szó, amely alakja azonos az alanyesetű alakjával. Ezek különféle mondatrészeket fejezhetnek ki:<ref>Bărbuță 2000, 242–268. o.</ref>
* névszói [[állítmány]] névszói része: ''Casa este '''de piatră''''' ’A ház kőből van’;
* jelző: ''cană '''cu apă''''' ’vizeskancsó’;
* szenvedő ige kiegészítője: ''scrisoarea trimisă '''de mine''''' ’az általam küldött levél’;
* részeshatározó: ''Dau apă '''la vite''''' ’Vizet adok a marháknak’;
* egyéb határozók: ''S-a apucat de săpat '''în grădină''''' ’Elkezdett ásni a kertben’, ''S-a trezit '''la ora șapte''''' ’Hét órakor ébredt fel’, ''Ascultă '''cu atenție''''' ’Figyelmesen hallgat(ózik)’, ''A căzut '''din neatenție''''' ’Figyelmetlensége miatt esett el’, ''Se făcea mare pregătire '''pentru ospăț''''' ’Nagy előkészületek folytak a lakomára’.
 
Van még az ún. állítmány-kiegészítő, amely olykor elöljáró nélküli (''Îi zic '''Sandu''''' ’Sandu-nak hívják’), máskor elöljárós: ''Ea ar fi venit '''în chip de pasăre''', de a bătut acuma la fereastră'' ’Madár képében jött volna, mivel most bekopogott az ablakon’ ([[Ion Creangă]]).<ref>Bărbuță 2000, 269. o.</ref>
 
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
 
== Források ==
 
* {{ro}} Avram, Mioara. ''Gramatica pentru toți'' (Grammatika mindenkinek). 2. kiadás. Bukarest: Humanitas. 1997. {{ISBN|973-28-0769-5}}
* {{hr}} Barić, Eugenija ''et al.'' [https://vk.com/doc12620867_132564457?hash=28831048ac0b54ee0d&dl=74da4480941aa7f751 ''Hrvatska gramatika''] (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb: Školska knjiga. 1997. {{ISBN|953-0-40010-1}} (Hozzáférés: 2018. október 25)
* {{ro}} Bărbuță, Ion ''et al.'' [https://www.academia.edu/20778968/12_Gramatica_uzuala_a_limbii_romane ''Gramatica uzuală a limbii române''] (A román nyelv mindennapi grammatikája). Chișinău: Litera. 2000. {{ISBN|9975-74-295-5}} (Hozzáférés: 2018. október 25)
* {{en}} Bussmann, Hadumod (szerk.) [http://www.e-reading.club/bookreader.php/142124/Routledge_Dictionary_of_Language_and_Linguistics.pdf ''Dictionary of Language and Linguistics''] (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. {{ISBN|0-203-98005-0}} (Hozzáférés: 2018. október 25)
* (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. [https://fr.scribd.com/doc/307118991/gramatika-crnogorskoga-jezika-pdf ''Gramatika crnogorskoga jezika''] (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. {{ISBN|978-9940-9052-6-2}} (Hozzáférés: 2018. október 25)
* {{ro}} Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. ''Dicționar de termeni lingvistici'' (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: [https://dexonline.ro/ Dexonline]. DTL (Hozzáférés: 2018. október 25)
* {{en}} Crystal, David. [https://www.academia.edu/20396912/A_Dictionary_of_Linguistics_and_Phonetics-6th_Edition_Wiley-Blackwell_ ''A Dictionary of Linguistics and Phonetics''] (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. {{ISBN|978-1-4051-5296-9}} (Hozzáférés: 2018. október 25)
* {{fr}} Dubois, Jean ''et al.'' ''Dictionnaire de linguistique'' (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
* Kálmánné Bors Irén – [[Adamikné Jászó Anna]]. Az egyszerű mondat. A. Jászó Anna (szerk.) [http://fr.scribd.com/doc/125463345/A-magyar-nyelv-konyve#scribd ''A magyar nyelv könyve'']. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. {{ISBN|978-963-8144-19-5}}. 345–436. o. (Hozzáférés: 2018. október 25)
* {{sr}} Klajn, Ivan. [http://jelenagolubovic.weebly.com/uploads/2/5/3/7/25373008/ivan_klajn_-_gramatika_srpskog_jezika.pdf ''Gramatika srpskog jezika''] (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. {{ISBN|86-17-13188-8}} (Hozzáférés: 2018. október 25)
* {{fr}} Szende, Thomas – Kassai, Georges. ''Grammaire fondamentale du hongrois'' (A magyar nyelv alapvető grammatikája). Párizs: Langues & Mondes – L'Asiathèque. 2001. {{ISBN|2-911053-61-3}}
 
{{Nyelvtani esetek}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Tárgyeset”