„Török Pál (püspök)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
32. sor:
Apja, Török József, református lelkész volt Alsóváradon. Török Pál a tanulmányait a [[Selmecbánya|selmeci]] líceumban s a [[Debreceni Református Kollégium|debreceni főiskolán]] végezte, utóbbinak 17 éves korában lett a növendéke. Itt bölcseletet, hittant és mellékesen jogot is hallgatott. Egyidejűleg mint a szónoklati és költészeti osztály köztanítója működött, 1832-ben a [[kisújszállás]]i református gimnáziumhoz hívták meg igazgató tanárnak. E hivatalának oly kitűnően megfelelt, hogy közkedveltsége folytán három évvel később ugyanott lelkésszé választották. Hat évi ott lakás után, ami alatt már sok cikket írt a lapokba, 1839-ben a fővárosi református egyház hívta meg lelkészének az elhalt [[Bátory Gábor]] [[szuperintendens]] helyébe, s ettől fogva kezdődik magasabb szinten fontosabb szereplése. Amikor Török az állást elfoglalta, a még akkor alig pár ezer tagot számláló pesti fiatal református egyház ügyei a legnagyobb fejetlenségben voltak és a (Kálvin téri) templom építéséből eredő adósságok oly teherrel nehezedtek reá, hogy csődtől kellett félteni. Török erélyére és ügyességére volt szükség, hogy az akkor még erőtlen, fővárosi református egyházat nemcsak megmentse, hanem nagymértékben gyarapítsa is. Nagy szorgalommal és kitartással rendezte a zavaros ügyeket, kiegyenlítette a terheket, sőt, mintaszerű kormányzása alatt tőkét is gyűjtött a számára. 1845-ben a pesti egyházmegye [[esperes]]e, majd 1849-ben főesperese lett, 1860-ban pedig a protestáns autonómia győzelme után a dunamelléki egyházkerület szuperintendensévé választották.
1842-ben kollégájával, [[Székács József]]fel, akivel bensőséges barátságban is volt, megalapították a [[Protestáns Egyházi és Iskolai Lap]]ot és gondosan, szabad szellemben szerkesztették 1848-ig. Török 1841-ben maga megindította az [[Egyházi beszédek tára]] című gyűjteményt, melyben több jeles egyházi beszéde jelent meg. Másik gyűjteményes nagy munkáját ugyancsak Székáccsal adta ki mint ''Protestáns lelkészi tár''t, a gyakorlati lelkészet körében előforduló egyházi munkálatok gyűjteményét. A lezajlott szabadságharc után következett néma időkben már ritkábban szerepel az irodalom terén, mert előbb mint esperesnek, majd mint püspöknek az egyház ekkoriban sokszor bonyolult, kényes ügyei foglalták le minden idejét. A pesti református teológiai intézet és a virágzó főgimnázium főképpen az ő szilárd kitartásának és fáradozásainak köszönheti létét. 1854-ben folyamodott a kormányhoz, egyelőre csak egy teológiai intézet megnyitásáért. 1855-ben személyesen ment fel Bécsbe az ügyet sürgetni, s új eréllyel fogott a pénzgyűjtéshez. E buzgalom eredménye lett aztán, hogy 1855 októberében megnyílt a teológiai intézet - 1859-ben pedig a főgimnázium. Később, ismét gyűjtés útján, kedvező alkalommal
Szerkesztette a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot [[Székács József]]fel 1842-48., a Protestáns Lelkészi Tárt ugyancsak Székáccsal (1854-55. és 1858. I. kötetét); a Lelki Kincstárt (1860-61.) Pesten. Kiadta: az Egyházi beszédek c. vállalat két kötetét (1841-45., melyben saját dolgozataiból is közölt) és a [[Maklári Pap Lajos]] Bibliai egyezményes szótárát. Pest, 1855. (2. kiadás. Bpest, 1874.).
| |||