„Ferrer Szent Vince” változatai közötti eltérés

Pappá szentelése után együtt dolgozott Luna Péter bíborossal [[Avignon]]ban, aki [[XIII. Benedek (ellenpápa)|XIII. Benedek]] néven történő ellenpápává választását követően Vincét káplánjának és gyóntatójának nevezte ki. 1395-től volt föpönitenciárius. Magára önmegtartóztatást és aszkézist vállalt és kinevezése után is megtartotta szigorú böjtjeit: vasárnap kivételével minden nap csak egyszer étkezett és minden neki felkínált egyházi méltóságot visszautasított. 1398-ban súlyosan megbetegedett. Ekkor megjelent neki [[Jézus]], [[Szent Domonkos]] és [[Assisi Szent Ferenc|Szent Ferenc]] társaságában, kiknek hatására 1399-től teljesen a vándorprédikálás szolgálatának szentelte magát, miután csodás felgyógyulásban részesült. Első prédikációs útja [[Marseille]]-en keresztül, a [[Riviéra]] mentén [[Lombardia|Lombardiába]] vezetett. Bejárta egész [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európát]]. Nagy hatással volt az emberekre karizmatikus egyéniségével. Kiválóan és tudatosan szervezte meg kísérői (számos hálás híve, miséző és gyóntató papok, kántorok és kórus) segítségével szónoklatait, amikre rövid időn belül több ezren látogattak el. Toulouse-ban például miatta szünetelt három héten át az egyetemen az előadás és minden más prédikáció. Fő témája az [[Antikrisztus]] és a [[Végítélet|világ végevilágvége]] el jövetele volt. Bár áthatotta az Istenfélelem, prédikációiban és életével azt vallotta, hogy a félelemnek a szeretetben kell föloldódnia és szeretetté kell válnia. Sokan prófétának tartották. Jövendölései sorra valóra váltak.

Világlátása következtében, tapasztalva, hogy a keresztények évtizedek óta két, illetve három pápa közötti szakadásban éltek. Így, amikor az ibériai királyok véget akartak vetni ennek, Vincét is bevonták a tárgyalásokba. Már nem volt többé az ellenpápa olyan elkötelezett híve és a szakadás megelőzése érdekében megpróbálta rábeszélni XIII. Benedek pápát a lemondásra. Ezután - bár meghívták a [[Konstanzi zsinat]]ra, ő inkább - Angliába látogatott, hogy a „százéves háborúnak” diplomáciai úton vessen véget, mint a vallási reform építője, de már beteg volt és elgyengült. [[V. Márton pápa]] küldött neki teljes búcsút. Hazafelé úton halt meg a bretagne-i Vannes-ban, ahol a püspöki templomba vitték és ott temették el. Ereklyéi a vannes-i katedrálisban és Valenciában találhatók.