„Északnyugati-Kárpátok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
109. sor:
A későbbi kitöréseket riolitos vulkánosság és hidrotermális tevékenység követte. Ekkor keletkeztek a Körmöci-, Selmeci- és Újbányai-hegység arany- és ezüsttartalmú ércei. [[Pliocén]] kori bazaltkitörések emléke a [[selmecbánya]]i Kálvária-hegy, amely tulajdonképpen egy vulkáni kürtőkitöltés. Az eddigi utolsó tűzhányó kitörésre mintegy 50 000 évvel ezelőtt került sor, ekkor keletkezett egy kis bazalttufa kúp a hegység nyugati peremén. Az innen indult lávafolyás a [[Garam]] teraszain ömlött szét [[Újbánya|Újbányával]] szemben. A külső vulkáni vonulat legmagasabb és legépebben megmaradt kitörési központja a Polyána (1458 méter) a Zólyomi-medence peremén.
A belső vulkáni vonulat tagjai a magyarországi [[Északi-középhegység]]et alkotják, ami az Északnyugati-Kárpátok legbelső vonulata, fő tagjai a [[Visegrádi-hegység]], a [[Börzsöny (hegység)|Börzsöny]], a [[Cserhát]], a [[Mátra]], valamint a vonulat utolsó és legfiatalabb tagja, az [[Eperjes–Tokaji-hegység]]. A vulkáni szerkezetekben megjelent hidrotermális eredetű érceket (arany, réz, cink, ón, ólom) nagyrészt már kitermelték ([[Nagybörzsöny]], [[Gyöngyösoroszi]], [[Telkibánya]]), vagy gazdasági jelentőségük napjainkban mára lecsökkent ([[Recsk]]). Nagyobb a fontossága az egyéb ásványi anyagoknak ([[
Leginkább triász kori mészkő alkotja a [[Bükk-vidék]]et, illetve a Nyugati-Cserhát rögeit (Naszály, Romhányi- és Csővári-rög). Itt található a Kárpát-medence egyik legérdekesebb karsztos területe.
| |||