Főmenü megnyitása

Módosítások

typo
[[Fájl:Mayerling 1889.jpg|bélyegkép|jobbra|350px|Az egykori vadászkastély Mayerlingben]]
'''Mayerlingi tragédia'''ként hivatkoznakismerjük azokraazokat az 1889-benes történt eseményekreeseményeket, amelyek a Bécstől 24 km-re fekvő, [[Alland|Mayerling]] településen álló vadászkastélyban történtek, és melynek során az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] trónörököse, a 31. évében járó [[Habsburg–Lotaringiai Rudolf főherceg|Rudolf]] és a 17 éves szeretője, [[Maria von Vetsera]] életét vesztette. Számos elképzelésfeltételezés merültforog felközszájon halálukkal kapcsolatban, de a jelenlegi bizonyítékok alapján közösegyüttes öngyilkosságot követtek el. Rudolf előbb főbe lőtte szerelmét, majd egy tükör segítségével magával is végzett. Emellett léteznekélnek azonban olyan teóriák is, amelyek politikai gyilkosságról, balesetről és egyéb elképzelésekrőllehetőségekről szólnak.
 
== Előzmények ==
Rudolfot 1888-ban nevezték ki a [[gyalogság]] főfelügyelőjévé, de ez inkább kiiktatását, mint előléptetését jelentette. A címet ugyanis külön az ő számára hozták létre, a kinevezés velejárója az volt, hogy gyakran kellett a [[Osztrák–Magyar Monarchia|Monarchia]] különböző részén megtartott csapatszemléken részt vennie. A sok fáradtsággal járó utazás a trónörököst egészségileg és szellemileg is kimerítette, az év nyarán már súlyos [[depresszió]] is kínozta.<ref>Hamann, 2008, 406-408406–408. oldal</ref> Ehhez társult az is hogy 1887-től fájdalmaira [[morfin]]t is szedett.<ref>Hamann, 2008, 369. oldal</ref>
[[Fájl:Mayerling14.jpg|bélyegkép|balra|Rudolf, az egyik áldozat, feltehetően 1889 januárjában…]]
A betegségek hatásait csak súlyosbította, hogy politikai és katonai téren is kudarcokat kellett elszenvednie, depressziója olykor súlyosbodott, amit felesége is megemlít emlékirataiban. Viselkedésének megváltozását újságcikkekben is szóvá tették (pl. Börsen-Courir, 1888. december 1.), kitérve arra is, hogy a vele való érintkezés egyre nehezebb ideges természete miatt, gyakran veszítette el önuralmát, és tett utalást korai halálára.<ref>Hamann, 2008, 384. oldal</ref> [[Moritz Szeps]]nek{{wd|Q1304204}} 1888 augusztusában írt levelében addigi életét e szavakkal „méltatja”: ''„Harminc év nagy idő, s nem éppen szívderítő; sok idő telt el többé-kevésbé hasznosan, de igazi tetteket és sikereket nem tartalmazott”'', és ''„egyre kevésbé vagyok friss és munkaképes.”'' Állapotát csak tovább súlyosbította, hogy korábbi életmódjával sem hagyott fel; hajszolta az élvezeteket, majd késő estéig és hajnalig ült íróasztalánál leveleket és politikai fogalmazványokat írva, alvásra alig hagyva többet 3-5 óránál. Lelki problémái láthatóvá váltak; lefogyott, sápadt lett és megöregedett.<ref>Hamann, 2008, 441-443441–443. oldal</ref> A lelki válságát az is mélyíthette, hogy potenciaproblémákkal is küzdött (legalábbis egy rendőrségi feljegyzés szerint).<ref>Hamann, 2008, 481. oldal</ref>
 
Rudolfot folyamatos megfigyelés alatt tartották. Nemcsak a hivatásos besúgók, hanem Johanna Wolf, a kerítőnő és [[Mizzi Kaspar]] is tett jelentéseket Florian Meissner rendőrnyomozónak. Wolf Mizzi Kasparon keresztül is fontos információkhoz jutott, melyeket szintén továbbított. Többek között azt is, hogy 1888 nyarától Rudolfot foglalkoztatta a közös öngyilkosság gondolata (Kasparral), amelynek szerinte a legalkalmasabb helyszín a mödlingi Husarentempel lett volna. Mizzi Kaspar nem vette félvállról az ajánlatot. Személyesen ment el a rendőrségre és jegyzőkönyve diktálta a trónörökös [[öngyilkosság]]i tervét.<ref>Hamann, 2008, 482-483482–483. oldal</ref>
Utolsó hónapjának két fontos mozzanata volt. Az egyik a francia elnökválasztás, melyen az akkori hadügyminiszter – németellenes, háború párti – [[Georges Boulanger]] indult nagy esélyekkel, a másik pedig a magyar honvédelmi (véderő)törvény, és az amiatt kirobbant zavargások voltak.<ref>Hamann, 2008, 497. oldal</ref> A vita a közös hadsereg megosztásán folyt, amelyben [[Tisza Kálmán|Tisza]] és [[Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)|Andrássy]] oldalán az osztatlan [[Császári és Királyi Hadsereg|közös hadsereg]] fenntartása mellett állt ki.<ref>Hamann, 2008, 565. oldal</ref>
== Az utolsó napok krónikája ==
[[Fájl:Mary Vetsera 1888.jpg|bélyegkép|…és Maria Von Vetsera a másik áldozat, 1888-ban]]
[[Helene Baltazzi]] visszaemlékezése szerint a Rudolf és Maria von Vetsera közötti első találkozóra [[Marie Louise von Larisch-Moennich|Marie von Larisch]] grófné közvetítésével 1888. november 5-én került sor. Valószínűleg már ekkor készültek a halálra; Rudolf egyre gyakrabban tett említést közeli haláláról ([[Festetics Mária|Festetics grófnőt]] megeskette, hogy imádkozni fog érte). Rudolf vasból karikagyűrűt készíttetett a lánynak, melybe az ILVBIDT betűket vésette, aminek jelentése: ''In Liebe Vereint Bis In Den Tod – Szerelemben egyesülve a halálig''. Maria [[fénykép]]et küldött Larisch grófnének, azzal a megjegyzéssel, hogy az az utolsó kép, amit magáról készíttetett, és hogy fiatalon és szépen akar meghalni.<ref>Hamann, 2008, 490-491490–491. oldal</ref> 1889. január 13-a jelentős dátumnak számít, Helen Baltazzi szerint ekkor volt az első együttlét (ezek szerint a [[Terhességmegszakítás|magzatelhajtásra]] vonatkozó feltételezés téves), mások szerint viszont ekkor születhetett meg a megállapodás az öngyilkosságot illetően. Két nappal később Maria cigarettatárcát vásárolt Rudolfnak, amelybe a ''„Január 13. Köszönet a sorsnak”'' szavakat gravíroztatta.<ref>Hamann, 2008, 493. oldal</ref>
 
=== Január 26. ===
A különböző források szerint ezen a napon folyhatott le az a heves vita Rudolf és [[I. Ferenc József magyar király|apja, a császár]] között, ami megszilárdította öngyilkossági szándékát. A későbbi visszaemlékezők között szerepelt Sophie Planker-Klaps, Stefánia komornája, aki leírta, hogy a trónörökös rendkívül zavartnak és összetörtnek tűnt, a keze remegett. Mint később Carl Beck<ref>[https://mayerlingarchiv.files.wordpress.com/2015/11/das-unredigierte-mayerling-manuskript-stand-03-11-2015.pdf Der Kriminalfall Mayerling ohne Mythos, 31. oldal]</ref> komornyiktól megtudta, hogy ez az apa és fia között lezajlott vita következménye lehetett. De [[Viktória német császárné|Viktória]] trónörökösné is arról számolt be, hogy Heinrich Reuss értesülései is ezt támasztják alá. Vladimir Lamsdorf már azt is kijelenti, hogy ez közvetlen kapcsolatba hozható a később történtekkel. Larisch grófné önigazoló visszaemlékezései szerint ezen a napon Rudolf felkereste őt a Grand Hotelben és arra kérte, próbálja lebeszélni a lányt az öngyilkosság gondolatáról.<ref>Hamann, 2008, 500-503500–503. oldal</ref> A vita középpontjában az is állhatott, hogy másnap [[II. Vilmos német császár]] születésnapjára fényes ünnepélyt szerveztek, itt Rudolfnak, akit néhány nappal korábban a ''Schwarzgelb'' hasábjain a franciákhoz húzók vezérének neveztek, hitet kell majd tennie a német-osztráknémet–osztrák barátság és a [[kettős szövetség]] meghosszabbításának támogatása mellett, ami ellen Rudolf hevesen tiltakozott.<ref>Hamann, 2008, 512-513512–513. oldal</ref>
 
=== Január 27. ===
[[Fájl:Rudolf a bakon.jpg|bélyegkép|balra|Az utolsó fényképfelvételek egyike, bakon ülve, cigarettával a szájában mutatja Rudolfot|300px]]
Ezen a napon tájékoztatta [[Hoyos József]] grófot, hogy a következő hétre tervezett mayerlingi vadászatot előrehozta január 29-re. Ezután újra felkereste Larisch grófnét a Grand Hotelban, aki visszaemlékezésében elmondta, hogy Rudolf egy nehéz dobozkát bízott rá megőrzésre és lelkére kötötte, hogy azt nem adhatja át senkinek, kivéve egy személyt, akinek nevét e négy betű rejtette: R.I.O.U. A feltételezett személy [[Habsburg–Toscanai János Szalvátor főherceg|János Szalvátor]] lehetett és a rövidítés egyik lehetséges feloldása: R. respectable (tiszteletre méltó, a szabadkőműves páholyok előtti megszokott rövidítés), I. O. (Innere Orient, a legmagasabb rendű beavatottak szűk köre), U. Ungarn, azaz Magyarország. Ebből arra lehet következtetni, hogy mindketten kapcsolatban voltak magyar [[Szabadkőművesség|szabadkőműves]]ekkel.<ref>Hamann, 2008, 566. oldal</ref> A doboz tartalmáról sok feltevés látott napvilágot. Az egyik szerint [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] tervezett lemondatásáról szóltak, vagy egy esetleges [[Puccs|államcsínyről]] (Larisch szerint Magyarországi ambíciókra vonatkozó papírokat rejtettek). Valószínűbb, hogy Rudolf politikai fogalmazványairól lehetett szó. Larisch írását részben megerősítik a rendőrség besúgói, aki jelentéseikben szerepeltetik a trónörökös és a Larisch grófné közötti többszöri levél-, illetve csomagváltást. Az is tény, hogy az utolsó napokban Rudolf rendezte irattárát, több dokumentumot megsemmisített, másokat pedig megőrzésre adott át általa megbízhatónak vélt személyeknek.<ref>Hamann, 2008, 504-508504–508. oldal</ref> Rudolf délután újra találkozott Larisch grófnével, utána a [[Práter]]ben is látták őket, ekkorra már megállapodtak, hogy Maria von Vatserát másnap személyesen kíséri Rudolfhoz. Este a bécsi német nagykövetségen Vilmos császár születésnapjának tiszteletére bált rendeztek, az este végén Maria miatt nyilvános veszekedés alakult Rudolf és [[Stefánia belga királyi hercegnő|felesége]] között.<ref>Hamann, 2008, 509. oldal</ref> Rudolf még az éjszaka magához hívatta Szepset, aki próbálta őt megnyugtatni. A zaklatott főherceg úgy érezte, megalázták és gúnyt űztek belőle az estélyen azzal, hogy német egyenruhában kellett egy olyan politikát magasztalnia, amelyet megvetett.<ref>Hamann, 2008, 513. oldal</ref> Az éjszakát [[Mizzi Kaspar]]ral töltötte.
 
=== Január 28. ===
A francia választások során [[Georges Boulanger|Boulanger]] komoly részsikereket aratott, ami tovább fokozta Rudolf szorongását egy francia–német, illetve egy osztrák–magyar–orosz háborúval kapcsolatban.<ref>Hamann, 2008, 515. oldal</ref> Az előző napi megbeszéléshez híven – miután egy kis kitérőt tettek egy fehérnemű-üzlet felé – Larisch grófné a trónörököshöz vitte Maria von Vetserát, akit a trónörökös [[Josef Bratfisch|Josef Bratfisch-sel]]-sel {{wd|Q1704364}} továbbvitetett [[Alland|Mayerling]] felé. Ezután Larisch bejelentette a lány eltűnését a Vetsera családnál, majd a rendőrkapitányságon is.
 
Rudolf kiegészítette végrendeletét és [[Szőgyény-Marich László (jogász, 1840–1916)|Szögyénynek]] utasításokat adott négy búcsúlevelével kapcsolatban, melyet a bécsi Török-szobában található íróasztalában helyezett el. A búcsúlevelek közül egynek, amelyet feleségének írt, ismerjük a teljes szövegét:<ref>[https://larsfriedrichblog.wordpress.com/2015/12/11/als-per-kleinanzeige-der-letzte-brief-rudolfs-verkauft-wurde/ Als per Kleinanzeige der letzte Brief Rudolfs verkauft wurde…]</ref>
[[Habsburg–Lotaringiai Mária Valéria főhercegnő|Mária Valériának]] írt leveléből egy rövid részlet fennmaradt húga naplójában: ''„Ha Papa egyszer lehunyja szemét, Ausztriára nagyon szomorú idők jönnek. Sajnos nagyon is jól tudom, mi következik, ezért azt tanácsolom, akkor menjetek el.”'' Barátjának [[Moritz Hirsch]]{{wd|Q45214}} bárónak és Mizzi Kasparnak írott levelek tartalma nem ismert.
[[Fájl:Hoyos gróf Rudolf halálhírével a Burgba érkezik.jpg|bélyegkép|[[Hoyos József]] gróf Rudolf halálhírével a [[Hofburg|Burgba]] érkezik]]
Rudolf azután indult Maria után Mayerlingbe, hogy egy várt táviratot és levelet megkapott, ám ezek tartalmáról nem tudni semmit.<ref>Hamann, 2008, 519-521519–521. oldal</ref> Rudolfot a Roter Stadl vendéglőig egy kocsis kísérte, onnan Bratfisch és Maria társaságában hajtottak tovább, Rudolf azonban nem sokkal a cél előtt kiszállt a kocsiból és gyalog érkezett meg a kastélyhoz, délután fél négy körül. Bratfisch csak egy órával később ért oda. Azt, hogy egy lány is vele van, rajtuk kívül valószínűleg csak Rudolf inasa, Johann Loschek tudta.<ref>Hamann, 2008, 523. oldal</ref>
 
=== Január 29. ===
[[Hoyos József|Hoyos gróf]] és [[Coburg Fülöp herceg]] vadászatra volt hivatalos erre a napra Rudolfhoz, de ő [[Megfázás|náthájára]] hivatkozva kimentette magát. Pontosan nem tudni a nap történéseit, de több visszaemlékezésben is megemlítik, hogy a nap folyamán Rudolf több levelet is írt, illetve dolgozott. Ezen a napon kellett volna visszatérnie [[Bécs]]be egy családi vacsorára, de Rudolf a náthájára hivatkozva távolmaradt az eseménytől, így Fülöp egymaga tért vissza. Ferenc József saját orvosát, Hermann von Widerhofert indította Mayerling felé, a rendőrség pedig egy ügynököt. Feltehetően ezen az estén további búcsúlevelek születhettek, melyeknek tartalma csak visszaemlékezésekből, vagy egyáltalán nem ismert.<ref name="Hamann, 2008, 524-526524–526. oldal">Hamann, 2008, 524-526524–526. oldal</ref>
 
=== Január 30. ===
[[Fájl:Rudolf holttestének elszállítás Mayerlingből.jpeg|350px|bélyegkép|balra|Rudolf holttestének elszállítása Mayerlingből]]
A reggeli eseményekkel kapcsolatban csak két ember visszaemlékezésére hagyatkozhatunk, az egyik, a vadásztárs Hoyos gróf, a másik pedig az inas, Johann Loschek, bár mindkettőben pontatlanságok és ellentmondások vannak. A legelfogadottabb verzió szerint Hoyos grófot 8 óra előtt pár perccel értesítette Loschek, hogy Rudolf nem nyit ajtót, pedig korábban arra kérte, hogy fél nyolc tájban ébressze fel. Mikor Hoyos az ajtót be akarta töretni, Loschek elmondta, hogy Rudolf nem egyedül töltötte az éjjelt, ezért Hoyos úgy döntött megvárja Fülöpöt, aki vonattal, majd az érte küldött kocsival érkezett. A herceg nyolc óra után ért a helyszínre, közösen betörték az ajtót és Loscheket küldték be megnézni, hogy mi történt. Loschek [[sztrichnin]]mérgezésre gyanakodott (feltételezések szerint, Rudolf először méreggel akart véget vetni életének, és a beavatott Loschek még erre a változatra volt felkészülve. Ezt megerősíteni látszik Drdr. Heinrich Slatin, a hagyaték felvételével megbízott titkár 1931-ben tett nyilatkozata, amely szerint a tragédia után Rudolf lakosztályának átvizsgálása során egy Maria von Vetsera által írt cédulán a következő állt: ''„Inkább revolver mint méreg. A revolver biztosabb.”''<ref name="Hamann, 2008, 524-526524–526. oldal"/>).<ref>Hamann, 2008, 519. oldal</ref>
 
Hoyos azonnal Bécsbe indult, és azt közölte [[Wittelsbach Erzsébet magyar királyné|Erzsébet királynéval]], hogy fiát Maria megmérgezte. Mária Valéria naplóbejegyzéséből tudni, hogy [[Helene Baltazzi|Maria anyja]], leányát keresve eljutott a [[Hofburg]]ba is, ahol Erzsébet közölte vele, hogy mindkettőjük gyermeke meghalt. Erzsébet ráparancsolt az anyára: ''„És most jól jegyezze meg, hogy Rudolfot szívroham ölte meg.”''<ref>Hamann, 2008, 542-543542–543. oldal</ref>
 
=== Január 31. ===
[[Fájl:Mayerling15.jpg|bélyegkép|A szülők egyetlen fiuk halottas ágyánál]]
[[Fájl:Crown Prince Rudolf 1889.jpg|bélyegkép|Rudolf a ravatalon]]
Azonnal megindult a gépezet Maria von Vetsera jelenlétének eltitkolására. Ferenc József a dolgok elrendezésére [[Eduard von Paar|Paar grófot]] küldte. A Maria holttestét vizsgálók megállapították az öngyilkosság tényét, hogy így külön kivizsgálás nélkül lehessen eltemetni. Ezt a tényt azonban több nyilvánvaló adat is cáfolja. Ezek egyike a baloldali bemeneti seb, amit nem okozhatott magának, hiszen jobb kezes volt, emellett pedig a bal kezében egy zsebkendőt szorongatott, a kimeneti nyílás szélei szilánkosak voltak, a koponya egy részével együtt.<ref>Hamann, 2008, 549-550549–550. oldal</ref> Maria holttestét azonnal eltávolították Rudolf mellől. [[január 31.|Január 31-én]] a mayerlingi kastélyból titokban a közeli [[Heiligenkreuzi apátság|heiligenkreuzi cisztercita apátság]]ba vitték, ott az öngyilkosok kriptájába helyezték. Az eseményen csak nagybátyja, [[Alexander Baltazzi]] és gyámja, [[Georg von Stockau|Stockau gróf]] vehettek részt, anyja megjelenését a rendőrfőnök nem engedélyezte. A Vetsera családot teljes hallgatásra kötelezték. (Maria holttestét csak jóval később helyezhették át mai sírhelyére, a [[Heiligenkreuz im Wienerwald|heiligenkreuzi]] községi temetőbe.) Másnap Paar gróf táviratot küldött Bécsbe, melynek tartalma csak annyi volt „Alles abgethan”, vagyis minden elintézve.<ref>[http://www.origo.hu/hirmondo/tudomany/www.duke.edu/20150201-mayerling-rudolf-foherceg-osztrak-magyar-monarchia.html A mayerlingi vadászkastély máig élő rejtélye]</ref><ref name="Reference111">[http://www.spiegel.de/spiegel/print/d-43066420.html Bratfisch hat Wunderbar Gepfiffen - Der Spiegel 32/1960]</ref>
 
Január 31-én hajnali 2 órakor érkezett meg Rudolf holtteste a Hofburgba. Az orvos ekkor tájékoztatta Ferenc Józsefet az öngyilkosság tényéről és elkövetésének körülményeiről (többek között arról is, hogy Rudolf egy éjjeliszekrényre erősített tükör segítségével végezte el a pontos lövést).<ref>Hamann, 2008, 546. oldal</ref>
Rudolf holttestét február 4-én a Hofburg kápolnájában ravatalozták fel, egy arany sarkakkal és koronákkal díszített, fekete bársonnyal bevont koporsóban, amely hivatalosan csak megkoronázott uralkodóknak járt volna. A gyalogsági tábornokok aranygallérú fehér díszegyenruháját adták rá, melyet a [[Magyar Királyi Szent István-rend]] piros-zöldpiros–zöld szalagjával és számos rendjellel egészítettek ki.<ref>[http://epa.oszk.hu/00000/00030/01823/pdf/01823.pdf Vasárnapi Ujság 1889. 36. évf. 6. sz. február 10.]</ref> Másnap, február 5-én délután négy órakor elindult a gyászmenet a kapucinusok temploma felé, hogy végsó búcsút vegyenek a trónörököstől. A kapucinusok templomában a gyászszertartást Cölestin Josef Ganglbauer, bécs érseke celebrálta, Koller és Stöger főpapok segítségével.<ref>[http://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno?aid=apr&datum=18890206&query=%22Ganglbauer%22&provider=P02&ref=anno-search&seite=10 Die Presse, Mi, 6. Februar 1889]</ref><ref>[http://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno?aid=sch&datum=18890209&query=%22Ganglbauer%22&provider=P02&ref=anno-search&seite=1 Salzburger Chronik, Sa, 9. Februar 1889]</ref> A legközelebbi családtagok közül a temetésen Erzsébet királyné és Mária Valéria és Stefánia nem vett részt, Ferenc József oldalán a [[II. Lipót belga király|belga királyi]] pár foglalt helyet a ravatallal szemben. A temetésen a főhercegek és főhercegnők mellett megjelent a kor társadalmának színe-java, köztük a két miniszterelnök, [[Eduard Taaffe|Taaffe]] és [[Tisza Kálmán|Tisza]], a Bécs és Budapest főpolgármesterei, az osztrák birodalmi gyűlés ([[Franciszek Jan Smolka|Smolka]]) és magyar képviselőház elnöke ([[Péchy Tamás|Péchy]])<ref>[http://epa.oszk.hu/00000/00030/01824/pdf/01824.pdf Vasárnapi Ujság 1889. 36. évf. 7. sz. február 17.]</ref> és nagykövetek, követek, tisztek és tábornokok ([[Erich von Falkenhayn|Falkenhayn]], [[Helmuth Johannes Ludwig von Moltke|Moltke]]) és a nemesség képviselői.<ref>[http://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno?aid=ptb&datum=18890206&query=%22Ganglbauer%22&provider=P02&ref=anno-search&seite=1 Prager Tagblatt, Mi, 6. Februar 1889]</ref> A szertartás szűkebb körben folytatódott tovább, immár a sírboltban körülbelül negyedórán át. A temetés végül nem sokkal 5 óra előtt ért véget. Hatalmas tömeg kísérte figyelemmel az eseményeket, amely nagy tolongáshoz is vezetett, a tömegben többen rosszul lettek, vagy elájultak. A temetés után a birodalom számos egyházközségében tartottak megemlékező szentmiséket a trónörökös tiszteletére. Azonban a halál módja miatt voltak olyan települések, melyek megtagadták a megemlékezést, így például [[Bolzano (település)|Bozen]], [[Gorizia|Görz]], vagy az osztrák [[Floridsdorf]] és Donaulfeld.
 
== Haláluk rejtélye ==
Slatin beszámolójában említést tesz a Loscheknek írt levélről, azontúl egy táviratról, mely a [[Heiligenkreuzi apátság|heiligenkreuzi cisztercita apátság]] perjelének szólt, felszólítva az elhunytakért való imádkozásra, illetve további öt levelet, amelyek közül csak kettő ismert. Az egyik Rudolf anyjához írott levele volt, mely nem maradt fenn, ugyanis Erzsébet bizalmasa, [[Ferenczy Ida]] megsemmisítette, ám egy Egon Corti történésszel folytatott beszélgetése során Ferenczy elmondta, hogy a levélből kiderült, hogy Rudolf nem tartotta magát apja méltó fiának és kérte, hogy a lánnyal együtt temessék Heiligenkreuzba. Ferenczy megerősítette az öngyilkosság tényét is, szerinte Maria társa volt a halálban, de nem ő volt a történések kiváltója, és hangsúlyozta, hogy a levélben sem volt szó a tettek indokáról. [[Habsburg–Lotaringiai Erzsébet Mária főhercegnő|Rudolf lánya]] szerint a levélben azt is megemlítette, hogy méltatlanná vált tiszti rangjához, ezért nem merne újra apja szeme elé kerülni. A másik ismert boríték – amelyet Rudolf címzett meg<ref name="Reference333"/> – Maria családtagjainak írt búcsúleveleit tartalmazta (több más más irat mellett). A dokumentumokat 2015-ben találták meg egy bank széfjében, Maria anyjának írott levéléből egyértelműen kiderül az önkezűség (illetve a közös megegyezés): ''„Bocsássátok meg, amit teszek, de nem tudtam ellenállni a szerelemnek.”''
 
A további három búcsúlevél címzettje ismeretlen. Feltételezések szerint az egyik Maria von Vetsera levele lehetett [[I. Mihály portugál király#Házassága, utódai|Mihály bragançai herceghez]], melyhez Rudolf is írt néhány szót (''„Szervusz Vízhordó”''). [[Marie Louise von Larisch-Moennich|Larisch grófné]] is említést tesz egy neki szóló levélről, amelyben állítása szerint Maria kéri bocsánatát a szenvedésért, melyet neki okoztak, és kéri, hogy ha a tettük után helyzete nehézzé válik, kövesse példájukat. Rudolf egy [[Habsburg–Tescheni Frigyes főherceg|Frigyes főhercegnek]] írt táviratát az [[Országos Széchényi Könyvtár]], kézirattárában őrzik, amelyet 31-én találtak meg Mayerlingben.<ref>Hamann, 2008, 530-534530–534. oldal</ref>
 
A Rothschild-bankház egy közlése is az [[öngyilkosság]]ról szólt, ennek alapját pont Hoyos szolgáltatta, aki megállíttatta a legközelebb érkező vonatot, azzal az indokkal, hogy azonnal Bécsbe kell jutnia, mert a trónörökös főbe lőtte magát.<ref>Hamann, 2008, 544-545. oldal</ref>
 
Az öngyilkosság politikai indíttatássáról [[Marie Louise von Larisch-Moennich|Larisch grófné]] tett említést. Véleménye szerint Rudolf azért követett el öngyilkosságot, mert félt a felelősségre vonástól, amiért Ferenc József ellen államcsínyt tervezett, azzal a céllal, hogy a magyar koronát megszerezze. Ezt állítása szerint maga [[Habsburg–Toscanai János Szalvátor főherceg|János Szalvátor]] közölte vele, mikor a főherceg elment a Larischnál elhelyezett kazettáért.
Ez azonban több ponton is támadható, nem valószínű, hogy igaz. A cáfolatok szerint Rudolf megkoronázása (és egyben az alkotmányra való felesketése) már a kiegyezéskor és 1876-ban is felmerült, tehát nem lenne államcsínynek tekinthető, illetve valószínűtlennek tartják, hogy az akkor kegyvesztetté vált grófnének János Szalvátor ilyen titkos információkat kiadott volna. Azt is kétségbe vonják, hogy ha valóban szó lett volna ilyenről, akkor kérdéses, hogy Andrássy három nappal Rudolf halála után előhozakodott volna ugyanezzel a témával az új trónörökös, [[Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceg|Ferenc Ferdinánddal]] kapcsolatban.<ref>Hamann, 2008, 563-564563–564. oldal</ref>
 
Peter Pötschner (1924-20121924–2012), restaurátor, a bécsi szobrok, épületek és festmények szakértője,<ref>[http://www.bda.at/text/136/Aktuell/17744/HR-Dr-Peter-Poetschner-1924-2012 HR Dr. Peter Pötschner, 1924 - 20121924–2012]</ref> tíz év kutatása után kifejtette saját elképzelésit a Mayerlingben történtekkel kapcsolatban. Megvizsgálva a két áldozatról készült fényképeket, festményeket arra a következtetésre jutott, hogy Rudolf és Maria álla, orra és füleik feltűnő hasonlóságot mutat, és hogy valójában féltestvérek voltak, és erről a tényről nem sokkal a tragédia előtt értesítette Ferenc József a fiát. A feltételezés korántsem volt újkeletű, mert már Ernst Planitz 1889-ben megjelent művében (''Die volle Wahrheit über den Tod des Kronprinzen Rudolf von Österreich – A teljes igazság Rudolf főherceg haláláról''), is említést tett arról a bécsi pletykáról, hogy Maria von Vetsera Ferenc József törvénytelen lánya volt. Pötschner munkájában a Vetsera család múltját vizsgálva bizonyítottnak látta a tényt, hogy Maria törvénytelen gyermek volt. Átvizsgálva ugyanis a rendelkezésre álló iratokat, arra a következtetése jutott, hogy az apa, Albin von Vetsera báró, osztrák diplomata (1825–1887) tíz hónappal és 12&nbsp;nappal a lány születése előtt távozott otthonról, és diplomataként dolgozott Szentpéterváron. Vetsera báró karrierjének gyors előrehaladásában is a császárnak tett „kényes szívességek nyújtásában” kereste. A házas felek ekkorra már elhidegültek egymástól és a báró távozása után felesége Helene továbbra is Bécsben maradt. A legfőbb érvként azonban azt hozza fel, ahogy Helene felbőszült azon a tényen, hogy [[Marie Louise von Larisch-Moennich|Larisch grófné]] titokban megszervezte lánya és a trónörökös közötti találkákat.<ref name="Reference111"/>
 
=== Gyilkosság? ===
A Clemenceau-puccs története létezik olyan változatban is, hogy Rudolf együttműködött a franciákkal, és aktívan részt vett a puccs előkészítésében. E verzió szerint Rudolfot Bismarck éppen azért ölette volna meg, hogy megakadályozzák a tervezett államcsínyt, és elvágja a Monarchia lehetséges francia kapcsolatát. Emellett léteznek olyan feltevések is, hogy a hatalmára féltékeny császár állt Rudolf halála mögött.<ref>Heiszler Vilmos: A mayerlingi tragédia.Rudolf trónörökös halála in Rubicon, 2008/7-8. 48. oldal</ref>
 
1953-ban [[Brüsszel]]ben jelent meg egy könyv (''La tragédie de Mayerling''), melynek szerzője magát Ugeknek nevezte, azt állítva, hogy egy régi magyar család sarja. Könyvében kifejti saját álláspontját Mayerlinggel kapcsolatban; Rudolfot [[Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceg|Ferenc Ferdinánd]] ölette meg, pánszláv célok érdekében, mert véleménye szerint Ferenc Ferdinánd a szlávokban látta egy megerősödött Monarchia letéteményesét, segítségükkel akár területi növekedés is elérhetővé válik.<ref>[http://epa.oszk.hu/00800/00895/00022/pdf/00022.pdf Hírünk a világban, IV. évfolyam 1-2. szám]</ref> A szerző Rudnay Egyed volt, elmélete szerint Rudolfot egy szerelmi találka ürügyével csalták Mayerlingbe, és a biliárdteremben egy cseh tisztekből álló csoport székekkel és kardokkal agyonverte, majd Mariaval már fegyverrel végeztek, ahogy az odasiető Bauer fővadásszal is.<ref>[http://ekpafat-kistarogato.gportal.hu/gindex.php?pg=34333138&postid=876838 Vinczer Péter: Rudolf trónörökös - A történet ezzel nem ért véget - 5]</ref><ref>[http://magyarmegmaradasert.hu/kozerdeku/item/3164-a-k%C3%BClf%C3%B6ldi-magyars%C3%A1g-ideol%C3%B3gi%C3%A1ja/3164-a-k%C3%BClf%C3%B6ldi-magyars%C3%A1g-ideol%C3%B3gi%C3%A1ja?start=12 Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája - 13 (A mayerlingi tragédia új megvilágításban)]</ref>
 
Bécsben olyan szóbeszéd is elterjedt, hogy Maria nagybátyja, Alexander Baltazzi, értesülvén Maria megszöktetéséről, utánuk ment volna Mayerlingbe azzal a szándékkal, hogy akár erőszak árán is visszahozza 17 éves unokahúgát. Nem tudni, hogy Mariat élve, vagy holtan találta a vadászkastélyban. Felelősségre vonta Rudolfot, verekedés alakult ki, ennek során Alexander ölte volna meg a trónörököst. Ennek ellentmond az a tény, hogy Alexander Baltazzit sem akkor, sem később nem zaklatta az osztrák rendőrhatóság.
== A történtek utóélete ==
[[Fájl:Mayerling01.jpg|bélyegkép|A kármelita kolostor Mayerlingben (2006)]]
Bár hivatalosan hosszú évekig titkolták, hogy ketten voltak a Mayerlingi kastélyban azon az éjjelen, de már a külföldi lapok a következő napokban jelentettek meg írásokat, amelyekből kiderült ennek ellenkezője. A ''Berliner Börsencourier'' még csak arról értesült, hogy a fiatal „Vecera” bárónő meghalt, a ''Münchner Neueste Nachrichten'' értesülései pontosabbak voltak, mert öngyilkosságának helyéről megjegyzi, hogy egybeesett azzal a hellyel, ahol Rudolf élete is kihunyt. A ''Freisinnige Zeitung'' február 5-i számában már kettejük halálának összekapcsolódásáról írtak. Ahogy teltek a napok, egyre-másra szivárogtak ki az újabb információk a ''Frankfurter Zeitung,'' a ''Figaro'' hasábjain, szót ejtve kapcsolatukról, a mayerlingi útról, és a búcsúlevelekről is. Az osztrák államgépezet azonnal el is kobozta a külföldről a Monarchiába jutott példányokat, és külföldön is igyekezett minél többet felvásárolni belőlük.<ref>[http://www.spiegel.de/spiegel/print/d-14326746.html Bratfisch hat wundervoll gepfiffen - Der Spiegel 16/1980]</ref>
 
De nem csak külföldön, hanem a Monarchiában is akadtak kétségek a hivatalos verzióval szemben; jelentések szólnak arról, hogy rendőrségi fellépésére is szükség volt bizonyos esetekben. Bécsben obszcén képeket kellett lefoglalni, melyeken Rudolf és Maria volt látható, és Bukarestben is botrányos képeken mutogatták őket.<ref>Hamann, 2008, 562. oldal</ref> A másik halott létezéséről csak a Monarchia összeomlása után lehetett először beszélni a nyilvánosság előtt.