„Vöröshasú unka” változatai közötti eltérés

A '''vöröshasú unka''' ''(Bombina bombina)'' a [[kétéltűek]] ''(Amphibia)'' osztályába, a [[békák]] ''(Anura)'' [[rend (rendszertan)|rendjébe]] és az [[unkafélék]] A vöröshasú unkák kora tavasszal már megjelennek. Március végén, április elején benépesíti a vizeket.''(Bombinatoridae)'' [[család (rendszertan)|családjába]] tartozó [[faj]].

[[Európa]] területén honos. A növényzettel sűrűn benőtt, gyorsan felmelegedő vízfoltok lakója. Élőhely választásnál nem túl válogatós, a legkisebb pocsolyában, vízzel telt keréknyomban is megjelenik, de akár városi parkok vizes részein is felbukkanhat.<ref>Juhász Lajos ''Hazánk kétéltűi és hüllői''. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 27. oldal. {{ISBN|978-963-286-510-2}}</ref> Szívesen elfoglalja a kerti tavakat is, megtalálható mocsarakban, lápokban, ingoványokban. A vízi élőhelyekkel szemben nem túl igényes, a legkisebb pocsolyában, keréknyomban, pusztai vízállásban, sáros pocsolyában is megjelenik. Magyarországon minden tájegységben megtalálható, helyenként tömegesen előfordulnak kertekben is. A szaporodási időszak április közepétől augusztus végéig tart. Áprilistól szeptember végéig aktív. Ha esténként kimegyünk a határba, hosszú órákon át hallhatjuk a hímek nászénekét. „Unk-unk” kiáltásaikkal (innen kapta a faj a nevét is) egyrészt a területet foglalják, másrészt párzásra hívják a nőstényeket. A párzási időszak egészen nyár derekáig tart, így egészen addig hallható az éjszakába nyúló unkakoncert. Időnként ebbe más hangok is belevegyülnek: megszólalnak a zöld varangyok. A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökényi-puszták részterületének vizes élőhelyein esténként a vöröshasú unkák hangja uralja a tájat. A hímek összegyűlnek a peterakásra alkalmas víztereknél ahol sötétedés után kórust alkotva hallatják érdes hívóhangjukat, így vonzva a nőstényeket. A víz felszínén lebegve belső hanghólyagjuk segítségével folyamatosan szólongatják a nőstényeket. A szaporodási időszak tavasz közepén a leglátványosabb. Az unkák hímjeinek a hangja, tekintve, hogy általában tömegesen együtt előforduló állatok, kórusszerű zsongássá erősödik egy-egy alföldi mocsár környékén. Különösen éjjel hallható a messzehangzó unkakórus, amely azonban nappal is felhangzik. Tavasz végén már messziről hallható a nagyobb tocsogók unkáinak kórusa. A szaporodás időszaka akár a nyár elejéig is kitolódhat. A ''petecsomó'' petéiből a lárvák kb. két hét múlva bújnak ki. Az ebihalak háta barna, hasa szürkésfehér. A szem vonalában két világosabb sáv húzódik. Az átalakulási szakasz viszonylag gyors, a nyár közepén már kifejlett apró békák ugrálnak a szaporodóhely közelében. Ekkor testnagyságuk mintegy 1,5 cm. Itt jegyezzük meg, hogy egyes szerzők szerint a száraz periódusokban, amikor nincsenek felszíni vizek (pl.: szikes pusztákon) az unkák képesek a felszín alatti talajvízben is kifejlődni. A vöröshasú unkák kora tavasszal már megjelennek. Március végén, április elején benépesíti a vizeket. Száraz években Leydig szerint már szeptember végén eltűnik, míg nedves esztendőkben még október közepén is megtalálható mocsaraiban. Legutolsó békák közé tartozik, amelyeket ősszel a vizekben még találni lehet. Mivel éjjeli állatok, énekük rendesen csak estefelé kezdődik, azonban egész éjjel hallható.

Mérgező mirigyváladéka van, melyre a hasán lévő vörös foltokkal is figyelmezteti a rá vadászókat. A vízben gyakorta a víz felszínén lebeg szétterjesztett lábakkal vagy a vízparton lapul zsákmányra várva. Veszély esetén az iszapba bújik. A vöröshasú unka a nyári időszakot folyamatosan a vízben, vagy közvetlen közelében tölti, de tartósan nem hagyja el azt. Területvédő viselkedést is mutatnak, lábukkal vízrezgéseket keltenek, ezzel jelzik területük nagyságát.Veszély esetén a vöröshasú unka védekező pózt vesz fel, úgynevezett "unkareflexet" mutat. Végtagjait és fejét felfeszítve, hátát homorítva élénk színű hasi oldalát mutatja, szemét eltakarja, esetenként a hátára is fordul. Tizedelői elsősorban madarak, de a ragadozó kisemlősök is előszeretettel fogyasztják. Bőrváladékának méreganyaga gyengébb, mint a sárgahasú unkáé. A kifejlett állat 35-50 milliméterre, lárvája 15 - 35 milliméterre nő meg.