[[Fájl:Savane niaoulis nouvelle caledonie.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Új-kaledóniai táj]]
A sziget [[1853]] végén került [[Franciaország|francia]] birtokába [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleonnak]] azon törekvése következtében, hogy rivalizáljon az [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]] és [[Új-Zéland]]on létesült [[Egyesült Királyság|brit]] gyarmatokkal. A közeli Ausztráliában alkalmazott brit példát követve 1861 és 1922 között [[Franciaország]] 22 000 elítéltet szállított az itteni büntetőtelepekre, a sziget délnyugati partjára; voltak köztük köztörvényes bűnözők éppúgy, mint politikai foglyok: [[párizs]]i szocialisták vagy [[kabilok|kabil]] szabadságharcosok. A korszak végén a szabad európai telepesek (köztük a korábbi elítéltek) és az ázsiai szerződéses munkások számszerűen messze többen voltak, mint a munkára kényszerített bennszülöttek. Ugyanis az említett időszakban a bennszülött kanak lakosság száma drasztikus lecsökkent a betegségek és az apartheid-szerű rendszer miatt. Az úgynevezett ''Code de l'Indigénat'' súlyosan korlátozta a kanakok létfeltételeit, mozgásszabadságát és földtulajdonlását.
A [[második világháború]] idején az [[Amerikai Egyesült Államok]] és a szövetséges hatalmak erős támaszpontokat építettek ki, hogy felvegyék a harcot a Délkelet-Ázsiából [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]] felé előrenyomuló [[japán]]okkal. [[Nouméa]]-ban volt az Amerikai Egyesült Államok Csendes-óceánon lévő katonai erőinek főparancsnoksága. A terület közel volt a hadszíntérhez, így Nouméban folyt a sérült amerikai hajók gyors javítása is.
