„Lélekvándorlás” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
21. sor:
 
Órigenész és [[Alexandriai Kelemen]] a középső platonizmus nyomán feltételezte a lélek [[Preegzisztencia|preegzisztenciá]]ját. Az Órigenésznek tulajdonított tanítások egyike szerint a lélek tisztán a szellemi szabadság kedvéért teremtetett, a bűn következményeként viszont tisztulási és nevelődési folyamatra ítéltetett a testi létezésben. Mivel ez a nézet tagadta az ember egységét és a bűn jelenségének tekintette az emberi testet, és – ha reinkarnációt valló nézetekkel párosul – nem ismerte el az emberi élet egyszeriségét, ezért [[553]]-ban a keresztény egyház tanítóhivatala elítélte.<ref>Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár</ref>
 
Az antik világban igen elterjedt volt a reinkarnáció tana; a [[manicheizmus]]ban is a fő hittételek közé tartozott. {{refhely|Bernhard Lang: Menny és pokol, 48. o.; 2007, Corvina}} [[Hippói Szent Ágoston|Szent Ágoston]], aki csatlakozott ehhez a valláshoz, mielőtt katolikus hitre tért, szintén nyitott volt a lélekvándorlás gondolata iránt.{{refhely|Bernhard Lang: Menny és pokol, 48. o.; 2007, Corvina}}
 
A zsidó misztikus irányzat, a [[Kabbala|kabbalisztika]] több helyen is közöl múlt- és jövőbeli életekkel kapcsolatos ismereteket. Az iskola egyik alapkönyvében, a [[Zóhár]]ban ez áll: