„Háttértár” változatai közötti eltérés

A [[digitális mágnesszalag]]ok az adatokat [[kettes számrendszer]]ben ábrázolva, egy mágnesezhető réteggel bevont, szalagon tárolják. Az első digitális mágnesszalag 1952-ben került a piacra.<ref>A számítástechnikában alkalmazott első mágnesszalagot író/olvasó egységet 1952 május 21-én jelentették be. Ez az IBM 726 mágnesszalagos egysége volt. Ld.:[[mágnesszalag]]</ref> Ez a [[lyukszalag]] mágneses változatának volt tekinthető. A szalagon 7 csatornán rögzítettek információt (6 csatornán adatot és a 7. csatornán az úgy nevezett [[paritás (matematika)|paritás]]kódot.

 

Fájl:Magtape1.jpg|Magnószalag, 1960 ([[Analógia|analóg]])

Fájl:IBM System 360 tape drives.jpg|Mágnesszalagos egységek, 1970 ([[digitális]])

Az adatok tárolása a lemez felületébe égetett vagy nyomott apró lyukacskák (pits) segítségével történik. Ezek a lyukacskák (pits) a lemez közepéből kiinduló [[spirál]] mentén kerülnek elhelyezésre. A lemezek tároló kapacitása elsősorban az olvasásra használt [[lézer]] fény hullámhosszának a függvénye, minél rövidebb [[hullámhossz]]ú [[fény]]t használunk annál több és kisebb lyukacskát (pits) tudunk elhelyezni egy-egy lemez felszínén. A lemezen található lyukacskák nem közvetlenül jelentenek 0 vagy 1 logikai értéket, hanem a változásukat felhasználva úgy nevezett [[NRZi kódolás]]i sémát használnak.

 

{{bővebben|CD}}

Az első CD lemezt 1981-ben a Berlini Rádiótechnikai vásáron mutatták be. A CD lemezen a lemez olvasásánál használt 780 [[nanométer]] hullámhosszú közel [[infravörös]] lézerfény biztosította felbontásnak megfelelően az információ tárolásra szolgáló lyukacskák (pits) és az nyomok (tracks) közti távolság 1,6 [[µm]]. Ez a szabványos CD 12&nbsp;cm átmérőjű lemezen maximálisan 900 [[MB]] [[információ]] tárolását teszi lehetővé.