„Fosszília” változatai közötti eltérés

A '''fosszíliák''' (a [[Latin nyelv|latin]] ''fossus'', 'kiásott' szóból) vagy más néven ősmaradványok, ősleletek, az [[állatok]], [[növények]] vagy más élő szervezetek megkövesedett vagy egyéb módon megőrződött maradványai, illetve lenyomatai (például lábnyomai, lásd: [[nyomfosszília]]). A valaha képződött fosszíliák összességét ''fosszilis rekordnak'' (vagy fosszilis dokumentációnak) nevezik. A fosszíliákat az [[őslénytan]] tanulmányozza.

 

 

A legkitűnőbb állapotú fosszíliák lelőhelyeit a [[német nyelv|németből]] ([[:de:Fossillagerstätte]]) Lagerststätte-nek, lerakódási helynek is nevezik. Ezek a képződmények a tetem [[oxigén]]- és [[Baktériumok|baktériumszegény]] közegbe kerülésével jönnek létre, amely lelassítja a bomlási folyamatot. A lagerstättenek a [[kambrium]] [[időszak (földtörténet)|időszak]] óta keletkeznek. Ismert lelőhelyek például a kambrium időszaki Maotianshan- és Burgess-palák, a [[devon (időszak)|devon]] időszaki Hunsrück-pala, a [[jura (időszak)|jura]] időszaki Solnhofen-mészkő és a [[karbon]] időszaki Mazon Creek.

Tehát a fosszilizálódás többféleképpen is végbemehet a szövetek fajtájától és a körülményektől függően.

 

[[Fájl:Dinosaur track.jpg|bélyegkép|250px|Egy ismeretlen dinoszaurusz (feltehetőleg egy [[Tyrannosaurus rex]]) lábnyoma]]

{{Bővebben|Ichnológia|Nyomfosszília}}

A nyomfosszíliák a csapák, a bemélyedések, a lábnyomok, a [[Tojás (biológia)|tojások]] és a tojáshéjak, a fészkek, az [[ürülék]]ek és egyéb lenyomatok maradványai. A fosszilizálódott ürülék, amelyet ''koprolitnak'' is neveznek, nagy fontossággal bír, mert betekintést ad az állatok étkezési szokásaiba.

A mikrofosszília kifejezés olyan fosszilizálódott állatokra és növényekre utal, amelyek kis méreteik miatt észrevehetetlenek az emberi szem számára (általában az 1 [[milliméter]]nél nagyobb tárgyakat már makrofosszíliáknak tekintik). A mikrofosszíliák tartalmazhatják a teljes (vagy majdnem teljes) szervezetet (például a [[Likacsosházúak|likacsosházú]] és a [[kokkolitofóra]] tengeri [[plankton]]ok esetében), de lehetnek csupán részei (például a fogai vagy a [[palinológia|spórái]]) is egy nagyobb állatnak vagy növénynek. Rendkívül nagy szerepük van [[paleoklíma|paleoklímával]] kapcsolatos kutatásokban és hasznosak a kőzetek biosztratigráfiai vizsgálatánál is.

 

[[Fájl:Fossile J 3.jpg|thumb|Egy [[pszeudofosszília]], amely leginkább egy növényre emlékeztet]]

A gyantafosszília (hétköznapi nevén: [[borostyán (fosszília)|borostyánkő]]) egy természetes [[polimer]], amely sokféle rétegben előfordul, a világ minden táján (beleértve a [[sarkvidék]]et is). A legrégebbi leletek a [[triász]] korból származnak, a legtöbbjük pedig a [[harmadidőszak]]ból való. Bizonyos növényeknél a gyanta kiválása az evolúciós alkalmazkodás eredménye és a rovarok vagy a külső sérülések elleni védekezés céljára szolgál. A gyantafosszília gyakran tartalmaz úgynevezett zárványokat, amelyek az egykor folyékony gyantába ragadtak bele. A zárványok lehetnek baktériumok, [[gombák]], más növények és állatok. Az állatok rendszerint kisebb [[gerinctelenek]], főként ízeltlábúak (például pókok vagy egyéb rovarok), de nagyon ritkán lehetnek apróbb [[gerincesek]], például [[gyíkok]] is. Az ilyen fosszíliák előkerülhetnek homokkőből vagy iszapkőből, de akár egy tengerparton (például a [[Balti-tenger]]nél) is megtalálhatók. A zárvány tökéletesen megőrződik, tartalmazhat akár [[DNS (biológia)|DNS]]-maradványokat is.

 

== Pszeudofosszíliák ==

A pszeudofosszíliák olyan kőzetekben fellelhető mintázatok, amelyeket többnyire inkább természetes geológiai, mintsem biológiai folyamat hoz létre. Könnyen összetéveszthetők a valódi fosszíliákkal. Némely pszeudofosszíliák, például a [[dendrit]]ek, természetes módon jönnek létre a kőzetekbe beszivárgó ásványok révén. Más pszeudofosszíliák, mint például a [[nefrit]] és az [[achát]] [[Mohák|mohára]] vagy páfránylevélre emlékeztetnek. A kivált kerek vagy ovális zárványokat, melyek az üledékes kőzetekben találhatók, gyakran tévesztik össze a megkövült dinoszaurusztojásokkal.

 

== Élő kövületek ==

{{Bővebben|Élő kövület|Izmosúszójú halak}}

Az [[élő kövület]] kifejezést arra a fajra használják, amely nagy mértékben hasonlít egy olyanra, amely korábban fosszíliákból vált ismertté (azaz a fosszília úgymond életre kelt). Ezekre a korábban csak fosszilizált példányokon keresztül ismert fajokra jó példa a [[bojtosúszós maradványhal]] és a [[páfrányfenyő]], vagy az olyan egyedülálló fajok, amelyeknek nincsenek közeli rokonaik, mint például az [[atlanti tőrfarkú rák]] ''(Limulus polyphemus)'', amely a fosszilis rekord alapján egyetlen túlélője egy egykor nagy és elterjedt csoportnak.