Az [[első világháború]] befejezését követően a [[csanádi egyházmegye]] területét feldarabolták. Az ősi püspökség legnagyobb részét, 163 plébániával és [[Temesvár]] központtal a [[Román Királyság]] kapta. Az [[csanádi egyházmegye|egyházmegye]] [[románia]]i részén [[1923]]. [[február 17.|február 17-én]], [[Temesvár]] központtal Apostoli Kormányzóságot állítottak fel.<ref name="autogenerated2">[{{Cite web |url=http://www.gerhardinum.ro/puspokseg.php?menu=3&lang=Ma&op=puspokseg# |title=A Temesvári Római-Katolikus Egyházmegye rövid története] |accessdate=2008-01-31 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20090827032503/http://www.gerhardinum.ro/puspokseg.php?lang=Ma&menu=3&op=puspokseg# |archivedate=2009-08-27 }}</ref> [[1923]] márciusában, [[Glattfelder Gyula]] csanádi püspök kényszerű távozása után az egyházmegye [[románia]]i részének [[apostoli kormányzó]]ja. [[1927]]. [[május 15.|május 15-én]] M. Dolci pápai [[nuncius]] [[Temesvár]]on lebedói püspökké szentelte fel. A román konkordátum értelmében, az [[1930]]. [[június 5.|június 5-én]] megalapított temesvári püspökség első püspöke, melynek székét [[szeptember 29.|szeptember 29-én]] foglalhatta el. Elődeinél fontosabbnak tartotta a hívőkkel való közvetlen érintkezést, templomok sorát szentelte fel, s bérma útjain a legtávolabbi falvakat is felkereste. Az [[1934]]-es berlini látogatásakor fogadta őt [[Adolf Hitler]] is. [[1939]] és [[1944]] között a román szenátus tagja. Az [[1944]] végi német kitelepülés, majd kitelepítés a hívek számát jelentősen csökkentette; és az [[1948]]. [[augusztus 4.|augusztus 4-én]] kiadott román kultusztörvény már a temesvári püspökséget sem ismerte el önálló püspökségnek.<ref name="autogenerated1">Diós I., dr.: i.m. 706. p.</ref> Ez évtől csupán mint esperesség folytathatta tevékenységét.
