„Szűcshímzés” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Defszort eltávolítása, lásd az okokat itt |
→Hímzéssel való díszítés: törölt kép |
||
16. sor:
1. Az irhadíszítés közé a szironnyal való varrás pótlására (virágát kikötözi) fonallal leveleket, hajtásokat kezdtek hímezni mindaddig, míg végül csak a nagyobb formákat vagdalták bőrből. Ez a fejlődés leolvasható fennmaradt bőrruháinkról. Szép példái ennek a dunántúli, borsodi, cigándi, erdélyi, felföldi ködmönök jó része.
2. A szűcsmintakönyvek, valamint a 19. sz.-ban készült ruhadarabok tanúsága szerint feltételezhető, hogy az irházástól függetlenül is kialakult egy önálló, tisztán hímzett ornamentika. Ennek alapja a túlnyomóan rózsákkal tűzdelt virágcsokor (bokorvirág). Ebből alakították ki a magyar szűcsmesterek a 19. sz. folyamán azt a gazdag és változatos szűcshímzést, amely a köztudatban él, de még ma is inkább feltáratlanul a múzeumok őriznek.
== Motívumkincs ==
Legismertebb a '''pávaszem''', amely tizenkilencedik századi téves elnevezése a stilizált rózsának. A téves elnevezés a páva farktollán lévő körkörös színezésű foltok hasonlósága miatt alakult ki. Az elnevezés 1885-90 között főleg iparművész körökben terjedt el. A ház előtti virágoskert virágai (tulipánok, szegfők, rózsák, georginák, nefelejcsek, rozmaring) mellett megtalálhatóak a tölgyfa-, akác, cserfa levelek is a motívumok között. Gyakori motívum a magyar címer is. Az állatvilágból a virágos ágat tartó madár (galamb), páva, kakas, hal és kígyó került a bőrmunkákra.
| |||