„I. Eduárd angol király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
70. sor:
A hadjárat eredeti célja a muzulmánok által szorongatott szentföldi erőd, [[Akko (település)|Akkó]] felmentése volt, de előtte Lajos tett egy kitérőt [[Tunisz]]ba. A francia király öccse, [[I. Károly szicíliai király|Anjou Károly]] (ekkor Szicília királya) meg akarta vetni a lábát Észak-Afrikában is.{{refhely|Riley-Smith 2005|210. o.}} A vállalkozás azonban kudarcba fulladt, mert a francia sereget járvány ([[vérhas]] vagy [[tífusz]]) tizedelte meg, és a betegségbe maga Lajos is belehalt. Mire Eduárd Tuniszba ért, az emír már békét kötött Károllyal. A keresztes hadjáratot a következő tavaszra halasztották, és az angolok Szicíliában teleltek át. 1271 tavaszán viszont az induló hajóhadat hatalmas vihar zilálta szét, és Károly, valamint Lajos utóda, [[III. Fülöp francia király|III. Fülöp]] visszariadt az út folytatásától.{{refhely|Riley-Smith 2005|211. o.}} Eduárd végül csak saját emberei kíséretében érkezett meg május 9-én Akkóba.{{refhely|Prestwich 1997|75. o.}}
 
Az 1270-es években a szentföldi [[Jeruzsálemi Királyság]] végnapjait élte. Jeruzsálem már 1244-ben elesett, a fővárost Akkóba költöztették. A [[Az-Záhir Bajbarsz egyiptomi szultán|Bajbarsz]] által vezetett egyiptomi mameluk szultánság és szövetségeseik folyamatosan támadták őket, és már Akkót fenyegették. Eduárd emberei számottevő erősítést jelentettek, de az erők egyenlőtlensége továbbra is fennmaradt. A közeli St Georges-de-Lebeyne elleni támadás is jórészt reménytelennek bizonyult.{{refhely|Prestwich 1997|76. o.}} A keresztények felvették a kapcsolatot a perzsiai [[Ilhánok|Ilhán Birodalom]] mongol kánjával, [[Abáká ilhán|Abakával]], akinek [[Aleppó]] elleni támadása meg is osztotta Bajbarsz seregeit.{{refhely|Morris 2009|97–98. o.}} Eduárd novemberben megpróbálta elfoglalni Kakunt, amely megfelelő kiindulási pont lehetett volna egy Jeruzsálem elleni hadmozdulathoz, de sem ő, sem az aleppói ostrom nem érte el célját. A szentföldi állam vezetője, [[III. Hugó ciprusi király|III. Hugó]] ciprusi király a reménytelen helyzetben tízéves fegyverszünetet kötött Bajbarsszal.{{refhely|Prestwich 1997|77. o.}} Eduárd ellenezte a békét, de júniusban egy muzulmán orgyilkos megpróbálta meggyilkolni, és bár megölte a támadót, annak mérgezett tőre felsértette a karját, és utána hónapokig lábadozott.{{refhely|Morris 2009|101. o.|azonos=M101}}</ref>
 
1272. szeptember 24-én a herceg hazaindult. Szicíliában kapta a hírt, hogy apja november 16-án meghalt.{{refhely|Prestwich 1997|78. o., 82. o.}}<ref name="múlt-kor"/> Eduárdot lesújtotta a hír, de nem sietett vissza Angliába, hanem kényelmes tempóban utazgatott tovább. Ennek oka még mindig gyenge egészsége lehetett, vagy hogy nem látta okát a sietségnek.{{refhely|Prestwich 1997|82. o.}}</ref> Az angol belpolitikai helyzet a polgárháborúk után stabilnak volt mondható, és örökösödése nem forgott veszélyben: apja halálakor távollétében azonnal királlyá kiáltották ki.{{refhely|Morris 2009|104. o.|azonos=M104}} Megérkezéséig a Robert Burnell bathi püspök vezette királyi tanács kormányozta az országot.{{refhely|Carpenter 2004|466. o.}} Eduárd a szárazföldön végighaladt Itálián és Franciaországon, és közben meglátogatta [[X. Gergely pápa|X. Gergely]] pápát is (Gergellyel még a Szentföldön találkozott először). Anglia új királya csak 1274. augusztus 2-án lépett az ország földjére, ahol augusztus 19-én megkoronázták.{{refhely|Powicke 1962|226. o.}}<ref>{{cite web |url=https://mult-kor.hu/cikk.php?id=10788&pIdx=2 |accessdate=2018-11-04|title=I. Edvárd trónra lépése |work=mult-kor.hu |publisher=Múlt-kor}}</ref>
 
==Uralkodása==