„Csoszon történelme” változatai közötti eltérés

{{koreai|Joseon|Csoszon}} a [[Ming-dinasztia]] hűbérese volt, ami a terjeszkedő [[mandzsuk]]nak nem tetszett, akadályként tartották számon a koreaiakat a Mingekkel szembeni harcukban, ezért 1627-ben lerohanták az északnyugati területeket és ezzel egyezményt csikartak ki tőlük, melyben Korea semlegességet vállalt, de nem tartott be. Ennek következményeképp a mandzsuk 1636-ban újabb támadást intéztek {{koreai|Joseon|Csoszon}} ellen, foglyul ejtették a királyi család több tagját és [[hadisarc]]ot fizettettek Koreával. Amikor 1644-ben a mandzsuk megdöntötték a Ming uralmat és [[Csing-dinasztia|{{kínai|Qing|Csing}}-dinasztia]]ként uralkodni kezdtek, {{koreai|Joseon|Csoszon}} kénytelen volt elfogadni a változást és egészen 1894-ig maradt a kínaiak hűbérállama maradt. Ettől függetlenül a koreaiak megvetéssel tekintettek az új dinasztiára, barbároknak és jogtalan trónfosztóknak tartották őket. A 17. és 18. században a {{kínai|Qing|Csing}}ek alatt Kína felvirágzottfölvirágzott gazdaságilag és kulturálisan is, ami a koreaiak figyelmét sem kerülte el. Számos tudós és nemes elismeréssel adózott a kultúra központjának tekintett Kínának, diplomáciai utak során számos könyvet vittek magukkal haza. A többség azonban titkon továbbra is a Ming-dinasztiát tartotta Kína törvényes uralkodóinakuralkodócsaládjának, és több kegyhelyet is építettek koreai királyok illetve magas rangú hivatalnokok kínaiMing császárok emlékénekemlékére. A tudósok nagy részének az sem tetszett, hogy lanyhulni kezdett Kínában a [[konfucianizmus]] hatása, így a koreai tudósok Koreát vélték az „igazinak” tartott, ortodox konfucianizmus utolsó fellegvárának és megvetéssel figyelték a Kínában zajló fejleményeket. A {{kínai|Qing|Csing}}-dinasztia ennek tudatában gyanakvó volt {{koreai|Joseon|Csoszon}}nal szemben.{{refhely|Nahm|125–126. o.;|Seth|191–192. o.}}