„Sarki fény” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
72. sor:
A Vénuszon a sarki fény változó alakú és fényerősségű fényes és diffúz foltokként jelenik meg, néha beborítva a bolygó teljes felületét. A sarki fényt az okozza, hogy a napszél elektronjai beleütköznek a légkörbe.
 
A Marson a Mars Express sarki fényt észlelt a SPICAM eszközzel 2004 augusztus 14-én a Terra Cimmeria fölött, 177° keletre, 52° délre. A kibocsátó terület átmérője 30 km, becslések szerint magassága 8 km. A kérgi mágneses anomáliák elemzésével a tudósok észrevették, hogy ez az a régió, ahol legerősebb a lokális mágneses mező. Ez az eredmény azt jelentette, hogy a jelenséget létrehozó elektronok a kérgi mágneses erőtér iránya szerint mozogtak, és kiléptek a Mars légkörének felső rétegébe.<ref name="esa"/><ref>{{cite web|date=18 February 2006 |url=http://www.universetoday.com/am/publish/mars_express_aurorae.html?1722006 |title=Mars Express Finds Auroras on Mars |publisher=Universe Today |accessdate=5 August 2010}}</ref>
 
Az első sarki fényt Naprendszeren kívül 2015 júliusában észlelték egy barna törpe csillag fölött, melynek jele LSR J1835+3259. A főként vörös fény milliószor erősebb volt, mint a földi sarki fény; a töltött részecskék hidrogénba ütköztek. Egyes elképzelések szerint a csillagból kiáramló napszél a felszín anyagát kiszakítva hozza létre a sarki fényt előállító elektronokat. Egy másik lehetséges magyarázat szerint az anyag egy másik, általunk még nem ismert testből származik, mint a Jupiter és az Io hold.<ref>{{cite web |url=http://www.space.com/30087-alien-auroras-found-beyond-solar-system.html |title=First Alien Auroras Found, Are 1 Million Times Brighter Than Any On Earth |last1=Q. Choi |first1=Charles |date=29 July 2015 |website=space.com |access-date=29 July 2015}}</ref>
 
===Fényképezése===