„Vizenyős terület” változatai közötti eltérés

 
A vizenyős területek különleges jelentőségét annak a felismerése adja, hogy a Föld biodiverzitásának fenntartásában e területeknek kiemelkődően fontos szerepe van, emiatt védelmük megoldása alapvető természet- és környezetvédelmi feladat. A 18. században a Balaton környéke teljesen elmocsarasodott. A 17. század végi „kis jégkorszak" következtében a vízszint megemelkedett. Magyarországon a folyószabályozások, ill. lecsapolások előtt (még a Balaton lecsapolásának tervét is kidolgozták, s ennek célja az lett volna, hogy mezőgazdaságilag művelhető területeket szerezzenek) a vizenyős területek aránya sokkal nagyobb volt, mint ma.
{{széles kép|[[Krieger Sámuel (térképész)|Krieger Sámuel]] Balaton.jpg|800px|[[Krieger Sámuel (térképész)|Krieger Sámuel]] Balaton-térképe 1776-ból, amely a legbecsesebb műszaki emlékeink közé tartozik<ref>[http://mnl.gov.hu/a_het_dokumentuma/a_balaton_elso_valosaghu_terkepi_abrazolasa.html Török Enikő:A Balaton első valósághű térképi ábrázolása], mnl.gov.hu</ref>}}
Számos lecsapolás végződött kudarccal: a kapott „szárazföldek” különféle okoknál fogva mezőgazdasági termelésre teljes mértékben alkalmatlannak bizonyultak. E területeken a jövőbeni cél csakis a wetlandrekonstrukció lehet, majd pedig a rekonstruált terület turisztikai hasznosítása.
Világszinten az egyik legnagyobb lélegzetű wetlandrekonstrukció volt a [[Kis-Balaton]] 1980-as években kezdődött visszaállítása. Miközben az eredeti cél (a Balaton vízminőségének védelme) lassan megvalósulni látszik, a terület – főleg az ott megtelepedett vízimadarak nagy száma és fajgazdagsága miatt – hazánk egyik legnagyobb természeti értéke, a Ramsari Konvenció hatálya alatt álló, szigorúan védett természetvédelmi terület.
13 538

szerkesztés