„Eötvös József (író)” változatai közötti eltérés

Báró [[Eötvös Ignác (politikus, 1786–1851)|Eötvös Ignác]] és báró Lilien Anna palotahölgy fia volt.{{h|Szinnyei}} Középiskolai tanulmányait a [[Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium|Budapesti Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumban]], egyetemi tanulmányait pedig a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|pesti egyetem]] bölcselet és történelem szakain végezte, [[1826]]-tól [[1831]]-ig.{{h|Szinnyei}} Szellemi fejlődésére nagy hatást gyakorolt nevelője, [[Pruzsinszky József]], aki a [[Franciaország|francia]] [[felvilágosodás]] híveként felkeltette a fiatal Eötvös érdeklődését a politika és a [[filozófia]] iránt. Szoros barátságba került [[Szalay László (jogász, 1813–1864)|Szalay Lászlóval]], aki megerősítette irodalmi hajlamait.{{h|Szinnyei}}

Jelen volt az [[1832–36-os pozsonyi országgyűlés|1832. évi országgyűlésen]] [[Pozsony]]ban, azalatt ügyvédi vizsgát tett 1833-ban. Már [[1831]]-ben aljegyző lehetett [[Fejér vármegye|Fejér megyé]]ben, [[1835]]-ben pedig a magyar udvari kancelláriához került, ahol [[1836]]-ban fogalmazói állást kapott. [[1837]]-ben az [[Eperjes (Szlovákia)|eperjes]]i kerületi tábla közbírája lett. Közhivatalnoki pályája innen egészen kultusz- és közoktatási miniszterségéig megszakadt.{{h|Szinnyei}}

[[1836]]–[[1837|37-ben]] beutazta [[Németország]]ot, [[Svájc]]ot, [[Hollandia|Hollandiát]], [[Franciaország]]ot és [[Anglia|Angliát]]. Utazásai alatt új politikai ideológiákat és új irodalmi ötleteket szívott magába. Már utazásának megkezdése előtt levelező tagjává választotta a [[Magyar Tudományos Akadémia]] ([[1835]]. [[szeptember 14.]]), majd rendes tagjává [[1839]]. [[november 23.|november 23-án]] választotta. A későbbiekben, [[1855]]-ben másodelnökké, [[18661870]]. [[március 18.|március 18-án]]ben pedig elnökké nevezte ki.{{h|Szinnyei}}

[[1840]]-ig a [[Borsod vármegye|Borsod megye]]i [[Sály]]on élt, apja birtokán, és szinte teljes egészében az irodalomnak szentelte magát. Az 1840-es országgyűlés előtt előbb Budára, később [[Pest (történelmi település)|Pestre]] tette át lakását.{{h|Szinnyei}}

Irodalmi munkásságának kezdete, kiváltképp a ''Karthausi'' című regénye nagy elismerést szerzett neki úgy az irodalomban, mint a közéletben. [[1838]]. [[november 25.|november 25-én]] a [[Kisfaludy Társaság]] is tagjának választotta, amelyet [[1847]]-ben megújított, végül [[1860]]. [[május 24.|május 24-én]] elnökké választották.{{h|Szinnyei}} További kitűnő regényei: ''A falu jegyzője'' (1845), ''Magyarország 1514-ben'' (1847), ''Nővérek'' (1857). Ezekben a regényekben, színdarabban és a Pesti Hírlapban hirdette haladó politikai eszméit.

Véleménynyilvánítása a számára fontos fogházjavítás kérdésében egész irodalmat teremtett; pártolóinak élén [[Szemere Bertalan]] állt. Hazatérése után elsőként a fogházkörülmények javításának szükségességéről írt. Jobbára az ő írása nyomán az 1840-es országgyűlés már az egyik legfontosabb feladatul tűzte ki a börtönviszonyok megjavításának ügyét, ezért országos bizottmányt nevezett ki, amelynek Eötvös is tagja volt.{{h|Szinnyei}} 1840-ben az országgyűlésen mint felsőházi tag szerepelt, az ellenzék soraiban. Mély benyomást keltett műveltségével és szónoki képességével. Egyik első beszédében kiállt a zsidó emancipáció mellett. 1841-ben ezt a beszédét kibővítve megjelentette. Többnyire pártolta és szónoklataival támogatta az alsóház előterjesztéseit. Csak néha tért el pártja nézeteitől, az utókor azonban a legtöbb esetben őt igazolta. Ennek egyik legkiemelkedőbb példája a vallásügy volt, amely végül is az ő önálló – korábban különcnek és gyanúsnak tartott – véleménye alapján került rendezésre.

[[1841]]-ben, amikor [[gróf]] [[Széchenyi István]] a frissen induló [[Pesti Hírlap]] ellen heves támadásba lendült, [[Kossuth Lajos]] védelmére kelt, s megírta a [http://real-eod.mtak.hu/3671/ „Kelet népe és Pesti Hírlap”] című röpiratát.{{h|Kelet népe és Pesti Hírlap}} Az [[1843]]-as országgyűlésen ismét megjelent. Ekkor a magyar ellenzéknek már országos tekintélye volt, [[Batthyány Lajos (miniszterelnök)|Batthyány Lajos]] és [[Teleki László (politikus, 1811–1861)|Teleki László]] grófok mellett ő volt a főrendi ellenzék egyik vezéralakja. Amikor a Pesti Hírlap [[1844]] közepén a központosítás egyik fő közlönyévé vált, Szalay Lászlónak egyik legfőbb, legtekintélyesebb munkatársa lett. Itt fejtette ki, hogy [[Magyarország]] fellendítésére az egyetlen biztos rendszer a parlamentáris kormányzat. Cikkei külön is megjelentek „Reform” című könyvében ([[Lipcse (Németország)|Lipcse]], [[1846]] és Pest, [[1868]]. A kötetet részletes kifejtések egészítették ki „Teendőink” címmel (Pesti Hírlap, 1847).