„Eötvös József (író)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
80. sor:
[[1841]]-ben, amikor [[gróf]] [[Széchenyi István]] a frissen induló [[Pesti Hírlap]] ellen heves támadásba lendült, [[Kossuth Lajos]] védelmére kelt, s megírta a „Kelet népe és Pesti Hírlap” című röpiratát.{{h|Kelet népe és Pesti Hírlap}} Az [[1843]]-as országgyűlésen ismét megjelent. Ekkor a magyar ellenzéknek már országos tekintélye volt, [[Batthyány Lajos (miniszterelnök)|Batthyány Lajos]] és [[Teleki László (politikus, 1811–1861)|Teleki László]] grófok mellett ő volt a főrendi ellenzék egyik vezéralakja. Amikor a Pesti Hírlap [[1844]] közepén a központosítás egyik fő közlönyévé vált, Szalay Lászlónak egyik legfőbb, legtekintélyesebb munkatársa lett. Itt fejtette ki, hogy [[Magyarország]] fellendítésére az egyetlen biztos rendszer a parlamentáris kormányzat. Cikkei külön is megjelentek „Reform” című könyvében ([[Lipcse (Németország)|Lipcse]], [[1846]] és Pest, [[1868]]. A kötetet részletes kifejtések egészítették ki „Teendőink” címmel (Pesti Hírlap, 1847).{{h|Szinnyei}}
[[Fájl:EötvösJózsef.JPG|bélyegkép|balra|Eötvös József szobra a budapesti Eötvös téren]]
A kormány a reformtörekvésekre válaszul az adminisztrátori rendszerrel lépett fel, ez szorosabb összefogásra intette az ellenzéket. Eötvös egyike volt azoknak, akik az összetartásért mindent megtettek, feledve minden korábbi sérelmét. Később a parlamenti kormány gondolatát az országos ellenzék programjába is sikerült beiktatnia.{{h|Szinnyei}}
[[Kép:Eötvös József a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnöke.jpg|jobbra|bélyegkép|Eötvös József (1852)]]
Az [[1847]]-es [[pozsony]]i országgyűlésre is mint képviselő akart elmenni, azonban Békés megyében, ahol birtokai voltak, nem volt esélye arra, hogy megválasszák, tehát visszalépett a jelöltségtől. Otthon maradt, és csak az [[1848]]. [[március 3.|március 3-ai]] kerületi ülés után ment el [[Pozsony]]ba, amikor a dolgok kedvező alakulását már előre láthatta. Az 1848-as forradalom elképzeléseinek diadalútja volt. Az első magyar felelős minisztérium megalakult, neki a vallás- és közoktatási tárca jutott. Deák Ferenccel és Széchenyi Istvánnal a mérsékeltebb, békésebb irányvonalat képviselte. Augusztus elején előterjesztette törvényjavaslatát, amelyet az ellenzék megtámadott, csak nagy nehézségek árán tudta javaslatát keresztülvinni.{{h|Szinnyei}}
| |||