|
== Rendszertani helyzete ==
Az új, [[filogenetikus osztályozás|filogenetikus o]]<nowiki/>gás, hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hatnak a [[páfrányfenyőkvisszértágulat]]nekra, ''(Ginkgophyta)''az önálló törzset[[aranyér]]re hozott létre; ennek egyetlen ma élő fajaés a ''Ginkgo biloba''lábfekélyre.
* Törzs: Páfrányfenyők ''(Ginkgophyta)''
** Osztály: ''Ginkgoopsida''
*** Rend: ''Ginkgoales''
**** Család: ''Ginkgoaceae''
***** Nemzetség: '''''Ginkgo'''''
****** Faj: '''''Ginkgo biloba'''''
== Megjelenése, felépítése ==
20–35 méteresre nő meg, egyes példányai Kínában 50 méter fölé magasodnak. Fiatalon karcsú és kevéssé elágazó, később a kúp alakú korona kiszélesedik. Az ágak már fiatalon is erősek, vastagok, hegyesszögben felfelé törnek, csak később terülnek szét. A hosszúhajtások egyenesek, messzire nyúlnak, a vörös rügyben végződő törpehajtások télen különös külsőt kölcsönöznek a csupasz ágaknak. Kérge barnásszürke-sötétbarna, mélyen repedezett vagy hálósan barázdált, felfelé haladva a növényen egyre vékonyodik. A törzsön bütykök találhatók.
A [[hosszúhajtás]]okon csavarvonalban, egymástól messze, a [[törpehajtás]]okon 3–5-ös csomókban elhelyezkedő, kb. 10 cm hosszú levelei bőrszerűek, legyező formájúak. Erezetük villás, a levéllemez középen mélyen bemetszett. A feltűnően puha, hosszú szárú levelek világos- vagy középzöldek, ősszel élénksárgává válnak, majd lehullnak, néha már 1–15 nap alatt.
A hímivarú növények porzós virágai sárga, hengeres barkákban fejlődnek, általában a törpehajtásokon. A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél porozza be őket. A szabadon álló, világoszöld, ovális magkezdemények igen aprók. A [[csonthéjas]] termésre emlékeztető magvak húsos magköpenye érés közben szürkészöldről aranysárgára változik. A termés [[vajsav]]tartalma miatt kellemetlen szagú, ezért közterületekre általában a hímivarú példányokat ültetik át (a növények ültetés előtt nem szelektálhatók nem szerint).
Érdekesség, hogy a fa szaporodó képessége csak 25-30 éves kora után kezdődik és legalább 1000 évig tart!
== Életmódja, termőhelye ==
[[Kétlaki]], [[lombhullató]]. A betegségeknek, kártevőknek ellenáll, a szelet, hókárt jól tűri. A városokban gyakori füstgázokat ([[kén-dioxid]], [[nitrogén-monoxid]] stb.) minden más fánál jobban tűri. A radioaktív sugárzás különböző fajtáinak is ellenáll: 1945 augusztusában a [[Hirosima|Hirosimára]] ledobott atombomba [[hipocentrum]]ától számított 1,6 km-en belül mindössze hat súlyosan sérült, de életképes fát találtak – mindegyik páfrányfenyő volt.
Az egyik leghosszabb életű fa; ezer évesnél idősebb példányai is ismertek. Kezdetben lassan nő, de később „belelendül”. Fényigényes. A mély rétegű, üde talajt meghálálja, de kevesebbel is beéri (Czáka, Rácz).
== Felhasználása ==
A 18. század óta kedvelt díszfa, számos kertészeti változattal.
=== Hatóanyagai, gyógyászati szerepe ===
Levelei [[flavonoid]]okat (kvercetint, kempferolt) és [[terpenoid]]okat tartalmaznak. A terpenoidokat a ginkgolidok (diterpén-laktonok) és a bilobalidok (szeszkviterpén) képviselik.
Tavasztól őszig szedhető leveleit gyógyászati célokra hasznosítják, így az agy [[vérellátás]]ának zavarai, szédülés, fülzúgás, hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hatnak a [[visszértágulat]]ra, az [[aranyér]]re és a lábfekélyre.
Kutatások szerint hatásos enyhe és közepes [[depresszió]], [[impotencia]] kezelésére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyő flavonoidjai jó értágítók. Javítják a bőr és az izmok vérellátását, fokozzák az [[anyagcsere|anyagcserét]]. Kiváló [[antioxidáns]]. A [[homeopátia|homeopátiában]] [[mandulagyulladás]] és [[fejfájás]] ellen alkalmazzák, azaz a [[placebo]]hatást képes kiváltani a ginkgo feliratú, amúgy hatóanyag nélküli készítmény is.
| 