„Nógrádi Sándor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
15. sor:
1931-től a Fasizmus- és Háborúellenes Világbizottság titkáraként Nyugat-Európában, főként Franciaországban élt, a spanyol polgárháború idején a Fegyvert Spanyolországnak elnevezésű mozgalmat szervezte. A második világháború kitörése miatt visszatért a Szovjetunióba, s az 1940 őszén a Moszkvába érkező Rákosi Mátyás kérésére átlépett a magyar pártba. A világháború idején a moszkvai Kossuth Rádió bemondója, szerkesztője, majd a Kijev mellett megszervezett partizániskola magyar tagozatának parancsnoka volt. 1944. októbertől maga is részt vett a Felvidéken zajló partizánharcokban, egysége 1944. december végén csatlakozott a II. Ukrán Front csapataihoz.
===A második világháború után===
1945. január
1948. júniusban a [[Magyar Dolgozók Pártja]] alakuló kongresszusán kimaradt a Szervező Bizottságból, majd novemberben ismét a testület tagja lett. 1948. decemberben altábornagyi rangban honvédelmi miniszterhelyettessé nevezték ki, és megbízták a Honvédelmi Minisztérium akkor megalakított Politikai Főcsoportfőnöksége vezetésével. A koholt katonaperek megrendezéséhez bírósági ülnökként közvetlenül is köze volt, később őt magát is Puskin szovjet nagykövet és Farkas Mihály közbenjárása mentette meg a letartóztatástól. 1955. júliustól, immár vezérezredesi rangban, a honvédelmi miniszter első helyettese volt. 1955. decemberben tartalékállományba helyezték, és átvette a KV Agitációs és Propaganda Osztályának vezetését. 1956. március 13-án tagja lett a Farkas Mihály ügyének kivizsgálására alakított bizottságnak.
Az 1956-os forradalom idején 1956. október 26-ig tagja volt az MDP KV Katonai Bizottságának. 1956. novembertől a széthullott MDP utódaként megalakított Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága Szervező Bizottsága tagja és az Agitációs és Propaganda Osztály vezetője volt, de Kádár fenntartásokkal fogadta szolgálatait, így rövidesen diplomáciai pályára irányították. 1957. május 1-jén főosztályvezetőként a Külügyminisztérium állományába vették, s május 9-én rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri rangban megbízták a pekingi és hanoi nagykövetség vezetésével. Az 1957. júniusi pártértekezleten bekerült a KB-ba. 1959. decemberben megtették az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága elnökévé, külföldi állomáshelyéről hivatalosan 1960. januárban hívták vissza. 1962-ben Aczél Györggyel együtt felkereste a száműzetésben élő Rákosi Mátyást, hogy a koncepciós perekben játszott szerepéről kikérdezze.
| |||