„Nógrádi Sándor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
17. sor:
1945. január közepétől Magyarországon Borsod, Nógrád, Heves és Abaúj-Torna-Zemplén vármegyéket átfogó régiótitkárként szervezte a [[Magyar Kommunista Párt]]ot. 1945 májusában a párt Központi Vezetőségének tagja lett. Beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, s ettől kezdve 1967-ig folyamatosan részt vett a magyar [[országgyűlés]] munkájában. 1945. novembertől 1947. januárig az Iparügyi Minisztérium államtitkára volt. 1947. januártól a KV Propaganda Osztályát vezette, egyúttal tagja lett a KV Szervező Bizottságának. 1947. novembertől a Miniszterelnökség politikai államtitkáraként dolgozott, decemberben kinevezték az Elhagyott Javak Kormánybiztossága Elnöki Tanácsának elnökévé.
1948. decemberben altábornagyi rangban honvédelmi miniszterhelyettessé nevezték ki, és megbízták a Honvédelmi Minisztérium akkor megalakított Politikai Főcsoportfőnöksége vezetésével. Köze volt a koholt katonaperek megrendezéséhez bírósági ülnökként, viszont később őt magát is Puskin szovjet nagykövet és [[Farkas Mihály (politikus)|Farkas Mihály]] közbenjárása mentette meg a letartóztatástól. 1955 júliusától vezérezredesi rangban, a honvédelmi miniszter első helyettese lett. 1955. decemberben innen tartalékállományba került, mert átvette a KV Agitációs és Propaganda Osztályának vezetését. 1956. március 13-án tagja lett a Farkas Mihály ügyének kivizsgálására alakított bizottságnak.
Az [[1956-os forradalom]] idején 1956. október 26-ig tagja volt az MDP KV Katonai Bizottságának. 1956. novembertől a [[Magyar Szocialista Munkáspárt]] Ideiglenes Központi Bizottsága Szervező Bizottsága tagja és az Agitációs és Propaganda Osztály vezetője volt. Kádár Jánosnak fenntartásai voltak vele szemben, ezért diplomáciai pályára irányították. 1957. május 1-jén főosztályvezetőként a Külügyminisztérium állományába vették, s május 9-én megbízták a [[peking]]i és [[hanoi]] nagykövetség vezetésével. Az 1957. júniusi pártértekezleten bekerült az MSZMP Központi Bizottságába. 1959. decemberben megválasztották az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága (KEB) elnökévé, ezért visszatért diplomáciai szolgálatából. 1962-ben Aczél Györggyel együtt felkereste a Szovjetunióban „száműzetésben” élő Rákosi Mátyást, hogy kikérdezze a koncepciós perekben játszott szerepéről .
| |||