„Katalin vesztfáliai királyné” változatai közötti eltérés

Az [[1813]]-as [[lipcsei csata]] után a Vesztfáliai Királyság megszűnt létezni. A királyi pár [[Franciaország]]ba menekült. Katalin Friderika édesapja azt akarta, hogy leánya váljék el Jérôme Bonapartétól és a megbukott [[Bonaparte-ház]]tól, ellenben a királyné hűséges maradt férjéhez, és önkéntes száműzetést vállalt. A királyi pár az [[ausztria]]i [[Trieszt]] városa mellett megvásárolt egy ''Villa Necker'' névre keresztelt birtokot, és itt folytattak csendes életvitelt. Itt született meg első gyermekük, az édesapja után elnevezett Jérôme Napoléon. [[I. Napóleon francia császár|I. Napóleon]] [[száz nap]]os uralma alatt Jérôme Bonaparte felesége segítségével csatlakozott fivéréhez, míg Katalin Friderikát [[Ferenc magyar király|I. Ferenc]] magyar király és osztrák császár őrizetbe vette férje és Napóleon támogatása miatt. A hercegnő és exkirályné családja kieszközölte a császárnál, hogy Katalin Friderika és gyermekei átkerülhessenek Württembergbe. [[1815]] márciusában érkeztek meg [[Göppingen]] városába; az ottani kastély foglyai lettek. A [[waterlooi csata|waterlooi csatát]] követően Jérôme Bonaparte csatlakozott feleségéhez és gyermekeihez a rabságban, azonban Göppingen kastélyát nem lehetett eléggé őrizni, így átszállították őket Ellwangenbe. A helyzetet [[Klemens Wenzel Lothar von Metternich]] herceg oldotta meg, aki engedélyezte a família visszatérését Ausztriába. Frigyes württembergi király megbocsátott leányának és vejének, engesztelésként Montfort uralkodó hercegévé ''(Prinz von Montfort)'' tette Jérôme Bonapartét.

 

 

== Források és irodalom ==