„Lengyelország három felosztása” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 193.6.53.130 (vita) szerkesztéséről JSoos szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát Nyiffi (vita) szerkesztéséről 193.6.53.130 szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
||
33. sor:
A felosztásról szóló egyezményt [[1772]]. [[február 19.|február 19-én]] [[Bécs]]ben írták alá. Korábban, [[1772]]. [[február 6.|február 6-án]] [[Porosz Királyság|Poroszország]] és [[Orosz Birodalom|Oroszország]] már kötött szerződést [[Szentpétervár]]ott. Augusztus elején az orosz, a porosz és az osztrák csapatok egyidejűleg bevonultak az Unióba, és a megállapodás szerint elfoglalták az egymás között felosztott tartományokat. [[1772]]. [[augusztus 5.|augusztus 5-én]] kiáltványt bocsátottak ki. A bari konföderáció leverésén megdöbbent országnak nem volt ereje, hogy tovább ellenálljon.
A Konföderáció hadserege, melynek végrehajtó bizottságát – miután Ausztria csatlakozott a porosz–orosz szövetséghez – kiutasították Ausztriából, nem tette le a fegyvert. Mindegyik, a konföderáció kezén lévő várat és erődöt a végsőkig tartottak. Híressé vált [[Tyniec]] és [[Częstochowa]] védelme, melynek
A felosztási egyezményt annak aláírói [[1772]]. [[szeptember 22.|szeptember 22-én]] ratifikálták. [[II. Frigyes porosz király|II. Frigyes]] megmámorosodott ettől a sikertől és gondosan ügyelt az új lengyel birtokának jólétére. Jelentős számban telepített katolikus tanítókat az országba, elsősorban [[Jézus Társasága|jezsuitákat]], akiket előzőleg igyekeztek elhallgattatni. A porosz koronahercegeknek kötelezővé tették, hogy megtanuljanak lengyelül. [[Wenzel Anton Eusebius von Kaunitz|Kaunitz]] osztrák államminiszter rendkívül büszke volt a gazdag [[bochnia]]i és [[wieliczkai sóbányák]]ra, és [[II. Katalin orosz cárnő|II. Katalin]] is nagyon elégedett volt. Ennek a „diplomáciai dokumentumnak” révén Oroszország [[Livónia|Livóniának]] ahhoz a részéhez is hozzájutott, amely még lengyel kézen volt, és [[Fehéroroszország]]nak a [[Vicebszk|Vityebszk]], [[Polock]] és [[Msztyiszlavl]] környékén lévő részeihez. Poroszország megszerezte Ermlandot (Warmia) és a Királyi Poroszországot (Prusy Królewskie), mely később Nyugat-Poroszország néven új tartomány lett, és [[Pomeránia]] környékét, Danzig ([[Gdańsk]]) nélkül, Marienburg ([[Malbork]]) és Kulm ([[Chełmno]]) vajdaságokat Thorn ([[Toruń]]) nélkül, és egy kis részt [[Nagy-Lengyelország]]ból is. Ausztriához került Zator és Auschwitz ([[Oświęcim]]), [[Kis-Lengyelország]] egy része, [[Krakkó]] és [[Sandomierz]] környéke, és egész [[Galícia]] Krakkó nélkül. Ezzel a felosztással a lengyel–litván unió területének – ami akkor körülbelül {{szám|1230000|km²}} és négymillió lakost jelentett – mintegy 30%-át elvesztette. A földterület, lakosság és állami bevétel legnagyobb része Ausztriához került.
| |||