„Rákóczi László (főispán)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
51. sor:
Az országgyűlést követően a megüresedett felső-magyarországi főkapitányi cím megszerzése volt Rákóczi László fő célja. Komoly katonai érdeklődését jól mutatta hatalmas fegyvergyűjteménye<ref name="Horn7273">{{Opcit|n=Horn 1990|o=72-73}}</ref>, a pozíció megszerzésével járó tekintéllyel pedig nagyobb esélyt kapott volna politikai elképzeléseinek megvalósítására. Lippay ajánlása alapján tudjuk, hogy László a jelöltek között volt, de végül 22 évesen nem emelkedett a fontos katonai pozícióba.<ref name="Horn72">{{Opcit|n=Horn 1990|o=72}}</ref> Mellőzésének több oka is volt: komoly elméleti képzettsége és rátermettsége ellenére gyakorlati katonai tapasztalatokkal alig rendelkezett (élete során mindössze négy kisebb ütközetben vett részt) és mind az udvari, mind a magyar, mind az erdélyi politikusok féltették, ezért igyekeztek tudatosan távol tartani Rákóczit a harcoktól.<ref name="Horn73">{{Opcit|n=Horn 1990|o=73}}</ref> Mindhárom politikai elit felismerte Rákóczi közvetítő szerepét, melyet saját politikájuk szolgálatába kívántak állítani s nem akarták egyetlen csatában elveszíteni kapcsolati gócpontjukat.
 
[[1657]]-ben II. Rákóczi György belépett az [[Északi háború (1655–60)|északi háborúba]], csapatai a svéd partraszállást követően [[Lengyelország]] ellen indultak. Rákóczi a fejedelem hadseregéhez küldött követség tagja és a helyi viszonyok ismerete révén a követút szervezője volt. A közeledési gesztusok mutatásán túl a követek más utasítással feltehetően nem rendelkeztek, a tatár támadás hírére hazaindultak. Rákóczi naplójában több jegyzetben is leírja a háború pusztította kietlen tájat, az utakon temetetlenül heverő halottakat.<ref name="Horn75">{{Opcit|n=Horn 1990|o=75}}</ref> Hazatérése után [[zboró]]izborói várból követte a fejleményeket. Nagy aktivitással igyekezett segíteni az erdélyi ügyet: a lengyel területeken harcoló erdélyi sereg [[I. Lipót magyar király|Lipót királynak]] címzett leveleit továbbította [[Bécs]]beBécsbe, embereivel biztosíttatta a csapatoknak utánpótlást szállító szekerek útját, az [[erdély]]ierdélyi birtokait megtámadó török-tatár harcosokra többször is ráütött, makoviczai birtokán pedig átjárót létesített az erdélyi, moldvai és havasalföldi menekültek nagy száma miatt.<ref name="Horn76">{{Opcit|n=Horn 1990|o=76}}</ref>
 
A háború gerjesztette erdélyi zűrzavar miatt joggal féltette birtokait, ezért igyekezett Északnyugat-Magyarországon érdekeltségeket szerezni, sikertelenül. [[1660]]-ban Szejdi Ahmed seregével [[Erdélyi Fejedelemség|Erdélyre]] támadt és [[II. Rákóczi György]] [[június 7.|június 7-én]], [[Nagyvárad|Váradon]] belehalt a [[szászfenesi csata|szászfenesi csatában]] szerzett sebesüléseibe.<ref name="Horn80">{{Opcit|n=Horn 1990|o=80}}</ref> A magyar és erdélyi rendek ismétlődő segélykérésére [[1661]]-ben az udvar bejelentette, hogy csapatokat küld [[Erdélyi Fejedelemség|Erdély]] megsegítésére, ám a sereg élelmezését és elszállásolását többek között a vármegyék kelletlensége miatt nem sikerült maradéktalanul megoldani. [[Raimondo Montecuccoli|Montecuccoli]] eredménytelen és a törökkel való megegyezéssel végződő hadjárata nagy elégedetlenséget váltott ki a magyar rendek részéről, ráadásul a telet Felső-Magyarországon töltő hadsereg nagy károkat okozott<ref name="Horn82">{{Opcit|n=Horn 1990|o=82}}</ref>: Rákóczi László a nádorhoz írott levelében panaszolta, hogy szentmiklósi kastélyát feldúlták, 66 házát felégették. Határozott elégedetlenkedése viszont bécsi pozícióinak meggyengülését eredményezte.<ref name="Horn83">{{Opcit|n=Horn 1990|o=83}}</ref> Rákóczi az udvar politikájában csalódva utolsó éveiben azon dolgozott, hogy erdélyi támogatói körét megszervezve a Rákóczi–Kemény-párt vezetőjévé váljon.<ref name="Horn90">{{Opcit|n=Horn 1990|o=90}}</ref>
 
==== Részvétele a [[Váradi csata (1664)|váradi csatában]] ====