„Rákóczi László (főispán)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
58. sor:
[[1664]]-ben Rákóczi László az élére állt annak a csapatnak, mely májusban a törökök által elfoglalt és megerősített [[Váradi csata (1664)|Váradra támadt]]. Az összecsapásról több krónika és levél is beszámol, a legismertebb forrás mégis a ''Rákóczi végső butsuzó éneke'' című ballada.<ref name="Horn85">{{Opcit|n=Horn 1990|o=85}}</ref> A békeidők magyar történetírása a lírikus szöveget az események fő forrásának gondolta<ref name="Gyalókay440-447">{{Opcit|n=Gyalókay 1913|o=440-447}}</ref>, azóta bebizonyosodott, hogy a cselekmény [[Thököly Imre]] [[1685]]-ös váradi fogságához kapcsolódik.<ref name="Horn86">{{Opcit|n=Horn 1990|o=86}}</ref>
A források összevetését követően két verzió mutatkozik meg: az előbbi szerint [[május 27.|május 27-én]] magyar és német lovasok rajtaütöttek a váron, ám még mielőtt a belső gyűrűbe jutottak volna valamilyen okból harc tört ki, amelyben Rákóczi László életét vesztette. Az utóbbi verzió szerint a pünkösdi vásárra álruhában érkező Rákóczi vezette csapat bejutott a várba, de a piacon lelepleződtek és a harcban ő maga is elesett.<ref name="Horn86"></ref> Az újabb vélekedés szerint nem valószínű, hogy a megerősített erőd visszafoglalását néhány ezer lovasra bízták volna, tehát Rákóczi és csapatai nem [[Nagyvárad|Várad]] visszafoglalásáért harcoltak.<ref name="Horn87">{{Opcit|n=Horn 1990|o=87}}</ref> Valószínűbbnek tűnik, hogy a rajtaütést a hadjáratra készülő törökök terveinek összezavarására és a Váradon őrzött foglyok (köztük az arisztokrata Barkóczy Zsigmond) kiszabadítására tett kísérletként kell értelmeznünk. [[Horn Ildikó]] Rákóczi Lászlóról írott tanulmányában a leghitelesebb változatnak [[Kéry János]] beszámolóját fogadja el, mely szerint: „A katonák egy része titokban be is jutott a városba, de ott megfeledkeztek igazi céljukról és fosztogatni és zsákmányolni kezdték a várost. Ezzel az ellenségnek időt engedtek arra, hogy fölocsúdjon és a támadást visszaverje.”<ref name="Horn89">{{Opcit|n=Horn 1990|o=89}}</ref> És bár tragikus veszteségeket szenvedtek, a keresztény csapatok elérték, hogy a törökök megosszák Észak-Magyarországon harcoló török seregeket. Rákóczi László ha nem teljesen tisztázott körülmények között is, de elesett, fejét karóra tűzték a vár kapujában. Egykori nevelője és mentora
{{rquote|60%|center|Szegény Rákóczi László uram halálán bizony nem kevéssé búsulok és szánakozom, mert jó fia volt hazájának és igaz szolgája ő Felségének… De mit tehetünk róla. így szokott az vitézség járni… Majd nem is lésen immár kinek írnom az derekas urak közül, meghalván Rákóczi uram is.<ref name="Horn90">{{Opcit|n=Horn 1990|o=90}}</ref>|}}
| |||