„Mefisztó-keringők zongorára” változatai közötti eltérés

Az új liszti zenei nyelvet alkalmazó darab szerkezetileg a két részes: A, B, A-variáns, B-variáns. Igazi liszti fricska a darab páros ütemezése: 4/4-ben, illetve 12/8-ban íródott (ne feledjük: keringőről van szó!). Az A rész négy témából épül. A darab [[kvart]] struktúrájú, tonalitás nélküli résszel kezdődik, majd a második szakasz [[Kromatikus hangsor|kromatikusan]] ereszkedő moll-szextakkordokból épül. A harmadik a diabolikus szimbólumot hangsúlyozó rész, a negyedik pedig egy táncos jellegű, Fisz-dúr anyag. A B részben az előző, negyedik témát fejti tovább, a csúcspont után pedig a harmadik témából szövődik a szakasz. A záró rész zenei anyaga a bevezető témából épül, kvart szerkezetben, unisono oktávmenetekben fut. A gyorsuló, vad forgatag a kvartsor záró disz hangján fejeződik be.

 

A zongorára komponált ''Negyedik Mefisztó-keringő'' ([[Liszt Ferenc műveinek listája#Táncok|S.216b]]) 1885 márciusában született. A darab tulajdonképpen befejezetlennek számít, mert tudjuk, hogy Liszt tervezett még egy ''Andantino'' részt a zárás elé, de valamiért nem készült el vele. Ezért a kottáját nem is adta ki, az csak az 1984-es ''Új Magyar Liszt Kiadás''ban jelent meg. Ettől függetlenül a darab befejezettnek hat, előadható. A darab két részből áll, variált visszatéréssel. Két témából építkezik: az első egy erősödő, kalapáló, démoni hatású, inkább staccato, unisono anyag, a másik egy csábos, 6/8-os ritmusú, a végén 2/4-es lüktetésűvé váló anyag. Ez a második téma némiképp hasonlít az ''Első Mefisztó-keringő'' témájára. A darab végén felhangzó rész [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Béla]] ''[[Allegro Barbaro (Bartók)|allegro barbarós]]'' ritmuszenéjére emlékeztet.