„III. Arszinoé” változatai közötti eltérés

I. e. 220 október vége, november eleje körül ment feleségül fivéréhez, IV. Ptolemaioszhoz, és aktív részt vállalt az ország kormányzásában, már amennyire Ptolemaiosz nagy hatalmú minisztere, [[Szószibiosz]] engedte. I. e. 217-ben elkísérte férjét és 55&nbsp;000-es seregét a [[raphiai csata|raphiai csatába]], melyet a 68&nbsp;000-es sereggel rendelkező [[Nagy AntiókhoszAntiokhosz]] szeleukida uralkodó ellen vívtak [[Palesztina (régió)|Palesztinában]].<ref name=":0">{{Cite book|title=Amazons to Fighter Pilots: A Biographical Dictionary of Military Women|last=Pennington|first=Reina|publisher=Greenwood Press|year=2003|isbn=0313327076|location=Westport, CT|pages=25}}</ref> Lehetséges, hogy Arszinoé volt az egyik gyalogos falanx parancsnoka.<ref name=":0" /> Mindkét oldalon lovasok, harci elefántok, íjászok és hagyományos makedón falanxok küzdöttek.<ref name=":0" /> Mikor vesztésre állt a csata, Arszinoé megjelent seregei előtt és harcra buzdította őket, hogy megvédjék családjukat, emellett mindannyiuknak két [[mina]] aranyat ígért arra az esetre, ha győznek. Ptolemaioszék serege le is győzte AntiókhosztAntiokhoszt,<ref name="Women in Scripture">{{cite book |title=Women in Scripture: A Dictionary of Named and Unnamed Women in the Hebrew Bible, the Apocryphal/Deuterocanonical Books, and the New Testament |editor=Meyers, Carol |editor2=Craven, Tony |editor3=Kraemer, Ross S. |publisher=Houghton Mifflin |location=New York |year=2000 |isbn=0-395-70936-9 |page=397}}</ref> és idegen sereg nem fenyegette a ptolemaida Egyiptom területét egészen [[Augustus]]ig, aki [[Marcus Antonius]]szal küzdött meg csaknem kétszáz évvel később<ref name=":0" /> (bár európai és ázsiai területeiket már nem sokkal később elveszítették).